A zsellérek öröme 1Krónikák 29,10–19

Az adakozás nyilvánossága vonatkozásában gyülekezeteink gyakorlata

eltérő. Vannak gyülekezetek, ahol csak perselyezés van, más helyen gyakorolják

ugyan a missziói adományt, de az nem nyilvános. Megint más helyen

gyülekezeti órán fel is olvassák a név szerinti adományokat.

Minden gyakorlat mellett és ellen szólnak érvek. A nyilvánosság buzdítás

lehet mindenki számára, de azt a veszélyt hordozza, hogy félresiklik az

adakozás lényege. Mert bár sokat elárulhat valakinek a lelkületéről az, hogy

– ismerve vagy vélelmezve anyagi helyzetét – mennyit szán az oltárra, mégis,

az adakozás elsősorban nem az adakozóról szól, hanem Istenről. Figyeljük

csak meg Dávid imádságát! Nem siklik félre az önértékelése, egy pillanatra

sem téveszti szem elől a valóságot, hiszen a valóság az, hogy minden Istené!

Ajándék maga a lehetőség is, hogy Isten az ő vagyonából anyagi javakat bízott

ránk, hogy azzal sáfárkodjunk.

Milyen érzéssel adakozol? Azzal az örömmel, ami Dávidot és a népet eltöltötte,

vagy pedig kényszerű kötelességből, nehogy megszóljanak, ha nem

teszed? Szoktál-e jótékonykodni, vagy pedig erre már nem futja a szűkös keretből?

De a kérdés végső soron ez: tulajdonosnak vagy zsellérnek tekinted-e

magad?

Az igazság elutasítása Apostolok cselekedetei 24,24–27

Kissé nyersnek tűnik mai áhítatunk címe... Hol van itt szó elutasításról?

Egy ízig-vérig modern ember áll előttünk, egy igazi politikus. Tárgyilagos

ember benyomását kelti, hiszen lehetőséget ad mindkét félnek a szólásra.

Amikor azonban az apostol beszéde kifejezetten is evangéliumhirdetésbe

vált át, akkor diplomatikusan kitér az őt célzó igei szavak elől. Majd máskor

– ígéri neki, és be is tartja szavát. De úgy tűnik, hogy a későbbi beszélgetések

már félresiklanak, mert más a szándéka a hirdetőnek, és más a hallgatónak.

(A korrupció sem mai találmány!) De szó sincs elutasításról! És mégis, hiszen

a halogatás is elutasítás. Az imaházba járás, a kegyességi élet gyakorlása még

nem megigazulás! Ne áltasd magad: ha nem döntesz, akkor is elutasítod Isten

kegyelmét, még ha ezt soha nem is mondanád ki!

Lehet, hogy félünk attól, mi lesz a következménye, ha kimondunk igei

igazságokat. Félix is akkor rémült meg, amikor önmegtartóztatásról és eljövendő

ítéletről szólt az apostol. De mit veszthetünk, ha ragaszkodunk az

igéhez? Semmit – legfeljebb hamarabb nyilvánvalóvá válik, hogy kiben mi

lakozik. Viszont mit nyerhetünk? Megigazult lelkeket! Döntsük el, hogy a

minőség vagy a mennyiség a fontos!

Salamon trónra lépése 1Krónikák 29,20–25

Nem tudjuk, mennyi pénz gyűlt össze a templomépítésre, pedig tagadhatatlan,

hogy gazdasági szempontból nagyon fontosak a számok. Van

azonban ennél is fontosabb nézőpontja egy „projektnek”: a lelki háttér. Nem

mindegy ugyan, hogy mennyibe kerül egy terv megvalósítása, nem mindegy,

mennyi pénzünk van minderre, de ha a lelkület rendben van, a szív tiszta,

akkor oka és ideje van az ünneplésnek! Hiszen ha lesznek is nehézségek,

csak arra kell ügyelni, hogy a lelki látás és az Istentől való függés tudata

megmaradjon.

Fontos, hogy egy közösség tudjon együtt dolgozni, amikor arra van szükség.

De ugyanilyen fontos, hogy szánjon – ha kell, szakítson – időt az együtt

ünneplésre is. Nemcsak akkor, amikor valami teljesen befejeződött, hanem

egy-egy mérföldkőnél is. Az ünneplés erősíti a közösséget, ismételten segít

tudatosítani a célokat, Istenre emeli a tekintetet; mindezzel erőt ad a folytatáshoz.

Családi körben erre szolgál egy-egy születésnap vagy névnap vagy

bármilyen más esemény. De legyen ez így a gyülekezetben is! Éves gyülekezeti

programjaink tervezésénél fogalmazzunk meg célokat – és a célok megvalósítása

közben álljunk meg ünnepelni: együtt lenni, együtt örvendezni

egymásnak és Istennek! Higgyük el, hogy meg fogjuk tapasztalni ennek áldásait!