INTELMEK, ÚTRAVALÓUL 

Ne ítélj a látszat után,

Mert tévedés érhet.

A korai ítéletre

Rácáfol az élet.

Sokszor ahol rosszat látsz, ott

Jó dolog történik;
Viszont igaz, hogy nem minden

Arany, ami fénylik.

Ne adj hitelt minden szónak,

Mit mondanak néked,

Különösön ha vádolják

Barátod, testvéred.

Kérdezd meg őt, mi a való?

S várj a véleménnyel,

Ne válassza lelketeket

A rágalom széjjel.

Nem kell mindent elmondanod

Amit tudsz másoknak.

Gondold meg azt, hogy szavaid

Hatni hogyan fognak?

Építenek-e, vagy rontanak,

Gyógyítnak, vagy vágnak?

Ne légy másnak terjesztője,

Csak az igazságnak.

De ne nézd el tétlenül se,

Ha valaki téved.

Mert egy érték elvesztése

Neked is a vétked.

Felelős vagy másokért is,

A jó Isten előtt,

Igyekezz hát helyes útra

Hozni a vétkezőt.

     Novák László

ISTEN MUNKATÁRSAI 

Nekünk ellentmond minden e világon.

Velünk felesel a hullott haraszt,

Tövis sérteget törött téli ágon.

mi hivogatjuk mégis a tavaszt.

Ez a mi harcunk, Testvér.

Jövendőt mondunk az alvó rügyeknek,

Kifütyöl bár a februári szél:

Helyet készítünk a virágseregnek,

hol rút kórókat zörgetett a szél,

Ez a mi dolgunk, Testvér!

Letiprott földet verejtékkel ásunk,

Vetőmagunkat sírva hintjük el,

Nem látjuk még, lesz-e aratásunk,

vagy meg sem érjük, míg plántánk kikel.

Ez a mi terhünk, Testvér.

De tudjuk azt, hogy van Gazdánk az égben,

ki velünk plántál, öntöz, s majd arat.

Esőt s fényt ád a maga idejében,

míg megteremti a termő nyarat.

Ez a mi erőnk, Testvér!

Tudjuk, az Ige majd csírába szökken.

Rügyet duzzaszt a lelkeken a hit.

E tavaszt váró, áldott munka közben

tanuljuk a nyár zsoltárait.

Ez a mi győzelmünk, Testvér!

                   Dömötör Ilona---IG---