„Hirdessétek az evangéliumot minden teremtésnek!”

(énekszöveg)

Grönland jeges vidéki,

Gyöngykagylós India,

Peru arany ösvényi

S a gyászos Afrika

karját felénk kitárva,

könyörgve esdekel:

Igazságnak nyomára

Mért nem vezettek el?!

Bár illatot lehelve

Fúj Ceylonon a szél,

Az ember árva lelke

Ott is csak bűnben él.

A földön, ím, kitárva

Sok égi adomány,

Sötétbe, éjbe zárva

Van mégis a pogány.

Hozzánk az Úr kegyelme

Leküldte az Igét,

S a tévelygő szívekbe

ne vinnénk szerteszét?

Igen, a hír, a drága,

Hogy Jézus üdvöt ád,

Hadd szálljon szájról-szájra,

Hogy hallja a világ!

Hirdessük nagy kegyelmét

A teljes föld színén,

Míg minden szívet, elmét

Áthat e tiszta fény.

Míg a megbékélt földre

Az égi hű barát,

Az Úr, a pásztor jön le

Dicső Király gyanánt.

Schaff F. – Ford. Vargha Gyuláné (Hallelujah! 56)

--------------------------------

Magamnak… neked… mindenkinek 

Ne akarj többnek látszani, mint ami vagy.

Csak az üres kalászok ágaskodnak

- A duzzadón teltek meghajolnak.

S mégis… mindenki tudja, mit takargatnak.

Ne láss többet magadban, mint amit kaptál

A képzelt nagyság… nem más csak jégvirág.

Ennek egy lehelet már a halál

Elolvasztja gyökértelen szirmát.

Ne akarj többnek lenni, mint Isten gyermeke

Aki az Övé… az túl lát az Én bűvkörén

Viharok közt is érzi Mesterét,

És sohasem engedi el annak kezét.

Tedd azt amit rád bízott Isten, légy eszköz,

Aki mindenkinek… mindenkor szolgál.

S ha mégsem vesznek észre… ne bánkódjál,

Végezd a munkád, vigyázz…És imádkozzál.

 Tamáska Gyula  (Balogh Debóra füzetéből, Kolozsvár)