Sarokház

„Maga a Lélek tesz bizonyságot a mi lelkünkkel együtt arról, hogy valóban Isten gyermekei vagyunk. Ha pedig gyermekek, akkor örökösök is: örökösei Istennek és örököstársai Krisztusnak, ha vele együtt szenvedünk, hogy vele együtt meg is dicsőüljünk.”

Pál Róma-- 8:16-17

Te is inkább sarokházat örököltél volna, mint apád fájós térdét, vagy a nagymama gyenge hátát, esetleg a szuvasodásra nagyon is hajlamos fogakat, ideges természetet vagy rosszindulatot. Nincs egy gazdag, amerikai nagybácsid, aki rád hagyta volna élete vagyonát, melynek már a kamataiból meg lehetne élni. De nem a mesében vagyunk, hanem a szürke, küzdelmes hétköznapokban. Itt nincs örökség, és ha van is, az sem arról szól, és úgy játszódik le, ahogy te azt elképzelted.

Utódainkra száll a tartozásunk, hibás tulajdonságaink. Génjeinkben tovább örököltetjük rossz jellemvonásainkat, és az ember alap bűnösségét.

De Krisztusban Isten megoldást nyújt neked: egy igazi örökséget!Örökséget, mert kész volt érted feláldozni  életét, hogy te újra az élhess úgy, mint akinek Isten megalkotott: Emberként, az Ő gyermekeként. Egy örök, békés ország örökségét és végenincs életet akar neked adni, ha te is szeretnéd.

Azért ez több, mint a sarokház. Mondd, barátom, igényt tartasz az örökségedre?

-------------------------------------------------------           

Szívbéli öröm 2012

Jeremiás 15,16 „Ha szavaidat hallattad, én élveztem azokat; a te szavaid örömömre váltak nékem és szívemnek vígasságára; mert a te nevedről neveztetem oh Uram, Seregeknek Istene!”

Károly fordítás

Örültünk az ünnepnek. A csillogásnak, a jó társaságnak, a kedvenc ételeinknek és az ajándéknak. A vigalomnak, a közös játéknak, a képeslapokon megjött köszöntéseknek, a szeretetnek, a családnak.

Örültünk az újévnek. Az új reménynek, a felmerülő új lehetőségeknek, hogy minden rossz ellenére mégis van tovább. A mindennapok újrakezdődő, nyugalmat hozó rutinjának. Örültünk, hogy egy kicsit minden megváltozott, mert az egyes után most már a kettest írjuk.

De vajon megmarad-e, tartós lesz-e az örömünk? Nem szárítják-e ki a monoton hétköznapok, az újra viharfelhőként tornyosuló gondok sokasága? Eljutott-e hozzánk a szívbéli öröm? Találkoztunk-e igaz, meg-megújuló forrásával? Megérintett-e bennünket is az Isten élő Szava?

Ha igen, akkor tudhatjuk ezt abból, hogy megváltozott az életünk, megváltozott a gondolkodásunk, napjainkban jelen van a jókedv, a derű.

Ha nem, akkor se csüggedjünk! Mert a mi drága, jó Atyánk nem csak az ünnepben jön közel hozzánk. Az Ige, Isten írott szava, a Szentírás mindennapi örömünk forrása lehet, ha élünk vele. A Biblia által Urunk kész szólni hozzánk. Csak elő kell vennünk, elég csak olvasnunk, az új örömhöz elég csak imádkoznunk.

--