„Én ugyan keresztellek titeket vízzel, de eljő, aki nálamnál
erősebb, akinek nem vagyok méltó, hogy sarujának kötőjét megoldjam, az majd
keresztel titeket Szent Lélekkel és tűzzel.” Luk.3,16.
„Gondolkodtál-e már valaha azon, miért is élt a
tanítványokban olyan halált megvető bátorság? Mi adta nekik azt az erőt, hogy
az akkor ismert világ határáig elvigyék az evangéliumot a lehető
legkedvezőtlenebb körülmények ellenére is? Péter önelégült kijelentések helyett
hűségesen alárendelte magát az Úr akaratának, és hatalmasan hirdette az örömhírt.
Tamás kétségeit felváltotta a sziklaszilárd hit. Jakab és János, a mennydörgés
fiai is teljesen megváltoztak: az Úr Jézus alázatos szolgáiként munkálkodtak.
Máté, a ravasz adószedő az evangélium hűséges krónikása lett; Máriát, az
egykori rosszhírű nőt pedig később a kereszt tiszta életű, szerető szívű
hőseként ismerték. A pünkösdi események drámai változást hoztak mindnyájuk
életébe, és ugyanez történhet veled és velem is! A Szentlélek hatalma által
ezek az emberek megváltoztatták a világot. Néhány évtized leforgása alatt a
Római Birodalom határáig eljuttatták az evangéliumot.
Vajon Jézusnak a Szentlélekre vonatkozó ígérete csupán
tanítványainak szólt? A mennyei ajándék kiáradása kizárólag az ő kiváltságuk
volt? Vagy pedig Isten sokkal többet szeretne nekünk adni, mint amit mi
elképzelhetünk? A pünkösdi ígérettel kapcsolatosan Pál kijelenti: „Mert néktek
lett az ígéret és a ti gyermekeiteknek és mindazoknak, kik messze vannak,
valakiket csak elhív magának az Úr, a mi Istenünk.” (Csel 2:39)
Ellen White szintén megerősíti, hogy az ajándék számunkra is
elérhető. „Az idők múlása nem változtatott Krisztus búcsúígéretén, hogy elküldi
a Szentlelket, mint képviselőjét. Nem az Úr tartja vissza kegyelmének
gazdagságát, hogy az nem árad ki a Föld felé az emberekre. Hogy ígéretének
teljesedése nem észlelhető úgy, ahogyan lehetne, azért van, mert az ígéretet
nem értékelik, ahogy kellene. Ha mindenki készséges volna, elnyerhetné a
Szentlelket. Ahol alig gondolnak a Szentlélek szükségességére, ott lelki
szárazság észlelhető, lelki hanyatlás és halál látható. Ahol jelentéktelen
dolgok kötik le a figyelmet, ott hiányzik az isteni erő, amely az egyház
növekedéséhez és boldogulásához szükséges, ami minden más áldást maga után von,
és amit a menny végtelen bőségben kész reánk árasztani. (Ellen G. White: Az
apostolok története, Budapest, Advent
Kiadó, 2001, 32.)”
A Biblia és a prófétaság modernkori ajándékának írásai is
egyértelműen bizonyítják, hogy a Szentlélek ígérete mindnyájunknak szól. Isten
vágyik arra, hogy ma is kitöltse Szentlelkét egyházára. Egyáltalán nem a
menny vonakodásán múlott, hogy a Szentlélek késői esőjének hatalma még nem
töltetett ki az Úr művének befejezése érdekében. Az egész mennyei világ arra
vár, hogy Isten népe megtegye a szükséges lépéseket, és megkaphassa a
Szentlélek hatalmát az evangélium misszióparancsának teljesítéséhez.”
(Részlet Mark A. Finley: 10 nap a felházban c.
könyvéből - Advent Kiadó, Budapest, 2011.)
-------------------------------------------------------
"Megfeledkezik-e csecsemőjéről az anya, nem könyörül-e
méhe gyermekén? Ha mások megfeledkeznek is, én nem feledkezem meg rólad!" Ézsaiás
49:15
Voltál már olyan helyzetben, mikor úgy érezted, gondoltad,
hogy elhagyott az Isten? Bármilyen képtelen dolog, de Izrael népe épp ezt
hangoztatta, magyarán Istent okolta saját hűtlenségének következményeiért:
"De Sión ezt mondta: Elhagyott engem az Úr, megfeledkezett rólam az én
Uram!" (14.v.)
Istennek bőven lett volna oka magára hagyni a kemény nyakú
népét. Mégsem tette. Velük volt, vezette, elhordozta őket, és bevezette az
Ígéret Földjére gyermekeit. Emberi eszünkkel fel sem fogjuk, mit vállalt Isten
népéért, mikor negyven éven át személyesen vezette őket a pusztaságban tűz-, és
felhőoszlopban. A végletekig hű maradt szövetségéhez, ígéreteihez.
A mai igénk üzenete nagyon szívhez szóló, hiszen melyik
anyáról tudnánk elképzelni, hogy elfeledkezik gyermekéről. Bár hallunk
elhagyott, eldobott gyermekekről, de nem ez a jellemző, nem ez a normális
magatartás. Isten azt mondja: soha, de soha nem leszünk egyedül. Mellénk áll,
kitart mellettünk. Mi mit teszünk vele? Viszonozzuk-e hűségét?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése