Az új szív ígérete Ezékiel 11,17–25

Egy középkorú testvérről hallottam, hogy súlyos betegsége miatt új szívre

lenne szüksége. Tragikus kilátásokkal tekint jövője felé. Fizikailag talán keveseket

érint ilyen súlyos szívbetegség, de lelkileg mindnyájunknak beteg a

szíve. Isten megállapítja rólunk, és magunk is észrevesszük a „tüneteket”,

hogy beteg a szívünk. „Mert a szívből származnak a gonosz gondolatok, gyilkosságok,

házasságtörések, paráznaságok, lopások, hamis tanúskodások és az istenkáromlások.”

(Mt 15,19) A felsorolásban található „tüneteket” látjuk, szenvedjük

ebben a világban. Senki sem mondhatja, hogy őt nem érintik ezek vagy

ezek hatásai. Isten világosan megmondta népének, hogy ki kell takarítani a

bálványokat környezetükből. Az akkori nép, és talán a mai is megelégedne

egy „kezeléssel”, mellyel jobban működne a szíve. Jobbak lennénk egy kicsit,

jobban elviselnénk egymást, békességesebb lenne a közösségünk. Istent ez

nem elégíti ki, ezt ő nem támogatja. Ki kell venni a kőszívet belőlünk. Félünk

a szívcserétől. Veszélyes művelet, bele is halhatunk. Sőt bele kell halnunk./ a hit élet területén , a lelkiéletben /

„Azt tartsátok magatokról, hogy meghaltatok a bűnnek, de éltek az Istennek a Krisztus

Jézusban.” (Róm 6,11) De meg kell értenünk, hogy új, hússzív nélkül nincs

reményünk a túlélésre. Kőszívvel, tragikus kilátásokkal nézünk a jövő felé. Isten

„egy” szívet és „egy” lelket ad. Az „egy” szív közösséget jelent a nép tagjai

közt. Egy forrás táplálja, juttatja el minden tagba az éltető, megújító erőt,

miközben eltávolítja a mérgeket. A kőszív ellenáll Isten Lelke munkájának, és

kedveli a bűnös állapotot. Kőszívvel nem lehet élni, bűneink miatt elveszünk,

az örökkévalóságot nem Istennel töltjük majd. Az új szívet Isten adja, helyezi

belénk. Nem kell félni tőle, ő ért hozzá. A hússzív fogékony Isten szavára,

meghallja és engedelmeskedik neki. Az új szívű ember egyedül csak Istenben

bízik. A Szentlélek hatására jó gyümölcsöket kezd el teremni. Hisz Istenben,

elfogadja a Lélek figyelmeztetését, és él Isten ajándékaival. Elfogadja a bemerítés

gyakorlatát, és gyakorolja az úrvacsorai közösséget. Megérintheti Isten

a szívedet ma reggel? Meg fogod látni, hogy kicseréli benned is, és megváltozik

életed. Az új szív képes engedelmeskedni Alkotójának. Már nem a félelem,

a megfelelni akarás, a jóindulat kiváltása motiválja, hanem az új természet.

„Boldogok, kik újjálettek.” Nem a toldozott-foldozott életűek, hanem

akik újjálettek. Boldog akarsz lenni? Engedd meg Istennek, hogy kőszívedet

hússzívre cserélje!

-----------------------------------------

Imaáhítat: Imádkozzunk ige szerinti családi életért! – 1Pt 3,1–2.7

Az evangélium mindenkié Efézus 3,1–12

Egyetértünk a címben olvasottal, de mit mutat gyakorlatunk? Tényleg tudok

úgy nézni a másikra, hogy ő is megtérhet, és részese lehet Isten megmentő

tervének? Nem találunk magunkban előítéletet azokkal szemben, akik közé

Isten küld munkásként? Isten nem személyválogató, nekünk sem engedte

meg, hogy azok legyünk. Fáj hallani, amikor azt mondják, hogy az a másik

csak egy „világból” megtért. Mintha kevesebb lenne annál, akinek felmenői

mind baptisták voltak. Különben pedig mindnyájunknak megtérésre volt

szükségünk. „Akik pedig befogadták, azokat felhatalmazta arra, hogy Isten gyermekeivé

legyenek, mindazokat, akik hisznek az ő nevében.” (Jn 1,12) Ha ők is és mi is

hiszünk az ő nevében, örököstársakká leszünk. Az örökség nem lesz kisebb,

ha többen részesedünk belőle. Az isteni örökségre nem a földi törvényszerűségek

érvényesek. Az egyház nemcsak a földön, de a mennyei fejedelemségek,

hatalmasságok előtt is ismertté teheti Isten bölcsességét. „Sok próféta és

igaz kívánta látni, amit láttok, de nem látták, és hallani, amit hallotok, de nem hallották.”

(Mt 13,17) Megrázóak ezek a szavak, mégis ez felelt meg Isten akaratának.

Adj hálát azért a kitüntetésért, hogy Isten bevont az ő egyházába!

Krisztus testében lebontotta az elválasztófalakat, de gyakran mi újjáépítjük

azokat. Pártoskodunk, megoszlunk különféle erővonalak mentén. Mintha

Krisztus feldarabolható lenne. Vannak tehetősek és szegény sorsúak, vannak

férfiak és nők, fiatalok és idősek, munkanélküliek és több munkahelyen dolgozók,

karizmatikusok és konzervatívak... Isten gyülekezetében nem fordulhatna

elő ilyen jellegű megosztottság. Nem ezek jelentik az alapot. Egyedül

Krisztusra épülhet Isten egyháza. Tapasztaljuk az összeférhetetlenséget, a

„fülviszketést”. Akiknek van rá pénzük, létrehoznak saját gyülekezeteket. De

milyen alapon és milyen alapra? Felmerül egyáltalán a kérdés, hogy tetszik-e

ez Istennek? Önzők lettek a hívők és hajlíthatatlanok, ezért törvényszerű a

törés. Mintha tesztelnénk Isten egyházát, hogy mit bír még ki. Kedves testvérem,

annyira erős az egyház, hogy még engem és téged is kibír, de az összeférhetetlenség

miatt, az alázat legkisebb jelenléte nélkül nem lesz Isten

kedvére az életünk. Eközben pedig jönnek a megbékélésre, bűneik elhagyására

vágyók, mert Isten ma is megtérőket keres és talál! Gyakran látom, és

dicsőség Istennek, hogy igaz gyülekezeteinkben is, hogy „a vámszedők és parázna

nők megelőznek titeket az Isten országában” (Mt 21,31). Váljék ez orcánk

pirulására és eszmélésünkre!