A LEGNAGYOBB SEGÍTSÉG 

Az Úr, az örök megnevezhetetlen,

Ki megteremtett földet és eget,

szövetségét Ő kínálja neked,

hogy meg tudj állni vad kísértésekben.

Minden viharból szól hozzád a Mester:

‘‘Nem nyelnek el a háborgó habok,

ne félj kicsinyhitű, veled vagyok,

szavamra ég tükrévé lesz a tenger.

Ha süllyednél, hívj segítségül engem,

és hűn kövess jövődbe látó szemmel!

Hol csúf szeleknek ellenállni nem mer

körötted senki sem, ott sem szabad

sodortatnod, hiszen nem vagy magad,

segít a tájfun ellen!’’

            Balog Miklós  (Ünneprontás 7 oldal)

TENGEREN JÁRÁS 

Testvér, a lelked hadd öleljem át

a lelkem két kezével.

Testvér, a hajnal késik egyre még,

s oly rettentő az éjjel…

Meg-megremeg szegény, félénk hitem:

viharvert, gyarló csónak.

Testvér, mi lesz, ha e szörnyű habok

bennünket elsodornak?

Vad szélvészkürtök metsző hangjai

sóhajom túlkiáltják.

Ily gyilkos, éji, lelki viharon

áthat-e az imádság?

- Valaki jár a hullámok felett.

Ruhája fehér, mint a fény.

A lépte könnyű, mint a lehelet