VÁLTÓ  

Letettem, Uram, nevet, címet, rangot

Mert szívemben meghallottam a hangod.

Megutáltam a fellegjáró utat,

Hogy lábadnál alázatot tanuljak.

Körülvettek az irigyek, kajánok...

Igaz barátra most alig találok.

De nincs is már szükség ily irgalomra;

Elég, ha hullok megtartó karodba.

Igéd parancsa visszhangzik szívemben,

Hogy csüggedt karom újra fölemeljem,

S megfáradt lábam egyenesen járjon...

Elindulok. Szent parancsszavad várom.

     Gerzsenyi Sándor

-----------------------------------------------

,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,

INTELMEK, ÚTRAVALÓUL 

Ne ítélj a látszat után, Mert tévedés érhet.

A korai ítéletre Rácáfol az élet.

Sokszor ahol rosszat látsz, ott Jó dolog történik;
Viszont igaz, hogy nem minden  Arany, ami fénylik.

Ne adj hitelt minden szónak, Mit mondanak néked,

Különösön, ha vádolják Barátod, testvéred.

Kérdezd meg őt, mi a való? S várj a véleménnyel,

Ne válassza lelketeket A rágalom széjjel.

Nem kell mindent elmondanod Amit tudsz másoknak.

Gondold meg azt, hogy szavaid Hatni hogyan fognak?

Építenek-e, vagy rontanak, Gyógyítnak, vagy vágnak?

Ne légy másnak terjesztője, Csak az igazságnak.

De ne nézd el tétlenül se, Ha valaki téved.

Mert egy érték elvesztése  Neked is a vétked.

Felelős vagy másokért is, A jó Isten előtt,

Igyekezz hát helyes útra  Hozni a vétkezőt.   Novák László

------------------------------------------------

………………………………

ISTEN MUNKATÁRSAI 

Nekünk ellentmond minden e világon.

Velünk felesel a hullott haraszt,

Tövis sérteget törött téli ágon.

mi hívogatjuk mégis a tavaszt.

Ez a mi harcunk, Testvér.

Jövendőt mondunk az alvó rügyeknek,

Kifütyöl bár a februári szél:

Helyet készítünk a virágseregnek,

hol rút kórókat zörgetett a szél,

Ez a mi dolgunk, Testvér!

Letiprott földet verejtékkel ásunk,

Vetőmagunkat sírva hintjük el,

Nem látjuk még, lesz-e aratásunk,

vagy meg sem érjük, míg plántánk kikel.

Ez a mi terhünk, Testvér.

De tudjuk azt, hogy van Gazdánk az égben,

ki velünk plántál, öntöz, s majd arat.

Esőt s fényt ád a maga idejében,

míg megteremti a termő nyarat.

Ez a mi erőnk, Testvér!

Tudjuk, az Ige majd csírába szökken.

Rügyet duzzaszt a lelkeken a hit.

E tavaszt váró, áldott munka közben

tanuljuk a nyár zsoltárait.

Ez a mi győzelmünk, Testvér!

                   Dömötör Ilona