A felelősök isteni vizsgálata Ezékiel 11,1–13

A felelős keresése, a felelősség áthárítása régi szokása az embernek. Ma sokszor

keressük annak okozóit, hogy miért is torpant meg a közösség növekedése.

Talán túlságosan is a számbeli növekedésre gondolunk ilyenkor, figyelmen kívül

hagyva, hogy más, esetleg fontosabb jellegű növekedés is létezik, és a kettő nem

feltétlenül kapcsolódik egybe. Vannak, akik nagy hangon hirdetik: azok a felelősök,

akiknek a gyülekezetei megfogyatkoztak, hiszen ez egyértelmű bizonyíték.

Az, hogy lehetnek például lelkiségtől független társadalmi mozgások, fel sem

merül lehetőségként. Gyakran a (létszámban) nagyra növekedett közösségekben

képviselik leghangosabban: a nem növekedő gyülekezetek hitben értéktelenek.

Hasonló nézetet vallottak Ezékiel kortársai. A kis példázat a fazékról és a

benne maradt húsról azt jelenti: amint a fazékban az értékes húst tartják meg,

úgy van a babiloni fogságra még el nem hurcoltakkal is. Ők Isten népének értékes,

megmaradt része. A babiloni invázió után nem magukba szállva örültek

a kegyelemnek, hogy Isten velük kapcsolatban egyelőre megelégedett a

figyelmeztetéssel, hanem még inkább önteltekké váltak. Vesztükre!

Talán érdemes feltenni a kérdést egy-egy könnyedén kimondott ítélet

kapcsán: vajon Isten is úgy lát engem, a történteket és az általam leminősítetteket,

ahogy én látom?

--------------------------------------------------------

Ne legyenek közöttetek szakadások!1Korinthus 1,10–17

Vannak kis pápák, akik maguk is élvezik, hogy egy kegyességi vonulat

kikiáltotta őket megfellebbezhetetlen tekintélyű isteni közvetítőknek. Vannak,

akikre akaratukon kívül hivatkoznak, mint olyan tekintélyekre, akiknek

tudása és ismerete már bizonyítást nyert, és így a személyükre való utalás segítség

lehet valami keresztülvitelében. Az első esetben bűnös az is, aki merő

hiúságból elvállal ilyen szerepet, a másodikban csak a közeg vétkes, amelyik

ilyen tisztességtelen módon igyekszik szándékát érvényesíteni. Mindenesetre

ahol túl sok hivatkozás történik ilyen tekintélyekre, ott majdnem bizonyos,

hogy Istennek semmi köze a dolgokhoz, ellenben mélyen elítéli.

Pál is úgy látta a korinthusi gyülekezettel kapcsolatban, hogy ahol vitáikat

az ő személyére hivatkozva, tekintélyes emberek mögé bújva próbálják

győzelemre vinni, ott valami nagy baj van. Nem állt a rá hivatkozók élére, hanem

az egész helyzetet elítélte.

Néha odafigyelek vitás helyzetekre. Hallok nagynak tartott embereket

emlegetni. Az a kérdés merül fel bennem: nem hasonlítunk a korinthusiakra?

Jó ez így? Hol van hát a mai Pál apostol, akinek még lehet tekintélye ahhoz,

hogy azt a szétzilálódás megállítására használja? Van még hajlandóságunk a

józan szó elfogadására, vagy már a szakadások generációjává lettünk?

---------------------------------------------------------

Életünk a földön, de Istenben Ezékiel 11,14–16

Kétezer éve Palesztina és Kis-Ázsia volt a keresztyénség bölcsője hatalmas

gyülekezetekkel. A mai értelemben vett nagy nyugati keresztyénség

még alig létezett, és jó darabig meghatározó szerepe sem volt. Mára a palesztinai

és kis-ázsiai gyülekezetek csaknem eltűntek. Hajdani nagyságuk

semmit sem jelentett a történelem sodrásában. Mi itt, tőlük nyugaton még

vagyunk. Mert egy közösség megmaradása vagy eltűnése nem számbeli

nagyságától, hanem Isten védelmétől függ. Értékét sem tömege, hanem hitének

mélysége és bölcsessége mutatja. Ma dicsekvő, de „szalma” hitre épült

nagy gyülekezeteket egy szempillantás alatt elsodorhat az élet, míg egész kicsiknek

is lehet hosszú folytonossága, ha Istene óvja.

Ezékiel otthon maradt kortársai úgy hitték, hogy mivel ők maradtak az

ősi földön és ők voltak többen, nekik van jövőjük. Az ígéret arról szól, és a

történelem azt igazolta, hogy az elhurcolt kevesekből lettek azok a visszatérők,

akik újjáépíthették az országot. Akik most önhittek voltak, azok

nyughatatlanságuk miatt később Egyiptomba emigráltak, ahol csaknem

asszimilálódtak.

Ki a kicsi, és ki a nagy? Ki az értékes, és ki az értéktelen? Ezek összetettebb

kérdések, mint némelyek gondolják. Nem kell lekicsinylő vélekedések

miatt csökkent értékűnek érezni magukat azoknak, akik most nem

számban vannak sokan. A tömegnél sokkal több Istenünk jelenléte és oltalmazó

szeretete.