Cidkijjá földi hűtlensége téma a mennyben Ezékiel 17,1–21

„A 19–21. versből kiderül, hogy a szövetségszegés nemcsak a földi szövetséges

ellen elkövetett bűn, hanem Isten ellen elkövetett bűn is.” (A Szentírás

magyarázata) Megkísértheti az embert az a gondolat, hogy cselekedeteink csak ránk

tartoznak. Sokszor még az is kimarad az ember látóköréből, hogy ez hogyan

érint másokat, hogy szavaimmal, tetteimmel, hűtlenségemmel milyen fájdalmat

és kárt okoztam felebarátomnak. Nemcsak Cidkijjá földi hűtlensége volt téma a mennyben, hanem a mi hűtlenségünk is. Hiszen minden bűn, amellyel felebarátomnak ártok, Isten

ellen is irányul. Hiába gondolnánk azt, hogy mi Istent nem bántottuk meg, ő

sorsközösséget vállal azokkal is, akiket mi figyelmen kívül hagyunk.

Ma, amikor elindulunk a munkahelyünkre, az iskolába vagy a piacra, ne

felejtsük el, hogy mindaz, amit mondunk, teszünk, nemcsak ránk tartozik,

hanem arra is, akinek a földi életet, a bűnbocsánatot, az örök életet köszönhetjük!

Istennel nem lehet olyan alkut kötni, amely alapján elfogadjuk bűnbocsátó

kegyelmét, de mi kegyetlenek maradunk. Bárcsak Isten és emberek iránti hűségünk lehetne ma téma a mennyben!

------------------------------------------------------------------------

Békétlenséget támasztó kívánság Márk 10,32–45

Kívánságaink jellemeznek bennünket. Ha nem ismernénk valakit eléggé,

és szeretnénk jobban megismerni, kérdezzük meg arról, hogy milyen vágyai,

kívánságai vannak. Ezek ugyanis szívünkből, lényünk középpontjából származnak.

Nemcsak a gonosz kívánságok, hanem a jók, az Istent dicsőítő és

embert szolgáló kívánságok is. Az ember nem mindig akarja elárulni kívánságainak indítékait. Sokszor saját érdekét úgy tünteti fel, mintha másoknak akarna valami jót. Persze ez

előbb-utóbb még az emberek előtt is nyilvánvalóvá lesz, mennyivel inkább a

szíveket ismerő Isten előtt. A Zebedeus-fiak nem rossz dolgot kértek. Jézus közvetlen közelében szerettek volna lenni „dicsőséges uralkodása idején” (37. v.). Figyelemre méltó

azonban, hogy bár Jézus Krisztus ezt megelőzőleg szenvedéséről és haláláról

szól, nem ebben szeretnének társak lenni a jámbor tanítványok, hanem az eljövendő

dicsőségben. Ebben persze a többiek is szívesen osztoztak volna, csak nem nekik jutott eszükbe előbb, vagy nem merték kimondani. Most mindenesetre „a tíz tanítvány megharagudott Jakabra és Jánosra” (41. v.). Uram, add, hogy kívánságaimat is ellenőrizzem előtted, hogy ne adjak helyet a szívemben néked nemtesző kívánságnak.

-----------------------------------------------------------------

Bűn és bűnhődés ókori viszonylatai Ezékiel 18,1–20

A régi időkben a családtagok sokkal szorosabb kötelékben és sorsközösségben

éltek egymással. Nem volt ritka, hogy nemcsak a jó sorsban, hanem

a rosszban is osztozzanak. Még a Bibliából is tudunk példát hozni. Emlékezzünk

Ákán esetére, amikor egész családja bűnhődött engedetlensége,

lopása miatt! Ezékiel idejében azonban helytelen általánosítással azt mondják: „az

apák ettek egrest, és a fiak foga vásott el tőle”. Ezzel mintegy a Mindenhatót

vádolják igazságtalansággal. Igaz, hogy a szülők vétke, rossz példája sokszor

átragad az utódokra is, de ennek nem feltétlenül kell így lenni. Isten igazságos!

Ő mindenkit személyesen bírál el. Mi valóban sokszor akaratlanul is az

apáról ítéljük meg a fiút, mondván, hogy „az alma nem esik messze a fájától”,

pedig erre is van példa. Isten előtt mindenki saját vétkéért felelős. Nem hivatkozhatunk elődeinkre, hiszen tudjuk az igazságot. Isten igéje arról is nyíltan szól, hogy nem kell

követni az apákat abban, amiben nem méltóak a követésre.

Köszönöm Istenem, hogy olyan szülőket adtál, akik miatt nem kell szenvednem.

Segíts, hogy felelősséggel éljek gyermekeim előtt, hogy ők se bűnhődjenek

miattam!