Pártoskodó gyülekezet 1Korinthus 3,1–5.18–23

A gyülekezet megosztottsága a sátán műve, de a lelki kiskorúságnak is jele.

A Szentlélek egységet teremt. A különbözőségek harmóniáját hozza létre.

A sátánnak alapvető érdeke a rend megbontása. Bevált módszere az „Oszd

meg és uralkodj!” – elve. A nagy „Szétdobáló” mindenkinél próbálkozik, de

jelentős eredményt csak a „kiskorúaknál”, a hitben erőtleneknél érhet el.

A sátánnak teljesen mindegy, hogy mivel osztja meg a gyülekezetet,

bontja meg az egységet. Sokszor egészen lényegtelen részletkérdésekkel. A

lényeg, hogy irigység, viszálykodás támadjon belőle. Ha lehet, a világosság

angyalának képében jelenik meg: „Én Pálé vagyok, én Apollósé!” Hát baj

az, ha egy gyülekezeti tag szereti a lelkipásztorát, aki által hitre jutott, aki

bemerítette? Hogyan lehet megelőzni a pártoskodást? A véleménykülönbség ne vezessen

viszályhoz! Jó, hogy nem vagyunk egyformák. Ne tűrjünk meg hajszálrepedéseket

a gyülekezet egységén, mert a sátán könnyen éket ver közénk!

Erősítsük Krisztussal a kapcsolatunkat, és egyre inkább érezni fogjuk az ő

egységet teremtő szeretetét!

------------------------------------------------------------

Sirató példázat Izrael királyairól Ezékiel 19

„A siratóének talaja, keletkezésének és alkalmazásának helye a gyász, a

halottsiratás. A próféta itt a júdai királyság megszűnéséről írt siratóéneket.”

(A Szentírás magyarázata) Joggal vetődik fel a kérdés a reggeli áhítatot tartó olvasóban, hogy mit kezdjen korán reggel egy sirató példázattal. Valóban szívesebben olvasnánk

valami bátorító igét, biztatást, magasztalást, vagy áldott ígéreteket, melyek

beragyoghatnák napunkat, életünket. Ugyanakkor magunk is tudjuk, hogy

az életben – a hívő életben is – vannak szomorú, könnyeket fakasztó események.

A Biblia az élet könyve, minden vonatkozásában a valós életet mutatja

be számunkra, hogy eligazítást adjon minden körülményben.

Bármennyire furcsa, szükségünk van a sírásra, siratásra is. Természetesen

ne legyen életünk állandó sírás, de az egészséges hívő élethez hozzátartozik

a saját kudarcaink, bűneink feletti sírás is, hogy az Isten szerinti megszomorodás

megtérést eredményezzen. Nagyon helyes, ha tudunk sírni mások,

gyülekezetünk, népünk veszteségei felett. Ösztönözzön ez bennünket rendszeresebb

és buzgóbb közbenjáró imára és munkálkodásra értük!

Ma reggel gondoljunk egyéni és közösségi életünk veszteségeire, de ne maradjunk

meg az elsiratásnál! Kérjük Urunktól az újrakezdés lehetőségét!

----------------------------------------------------