Az igazi Pásztor Ezékiel 34,20–31

Az erőtlenekkel és a gyengékkel mindig együtt jár a teherhordozás, hiszen

segíteni, támogatni, gyámolítani kell őket. Az ilyen törődés pedig csak

pluszként vállalt bajt és terhet jelent, amit kevesen vállalnak magukra.

A gyengéket és elesetteket sokkal könnyebb félretaszítani és elsodorni, mint felkarolni

és segíteni. Gondoljunk csak arra, hogy a zsúfolt buszmegállóban állva

mi zajlik le azért, hogy ülőhelyhez jussanak az emberek... Hasonló bánásmódban

részesülnek azok is, akik nem testben, hanem lélekben, értelemben,

tehetségben stb. bizonyulnak másoknál gyengébbnek.

Jó olvasni igénkben, hogy Isten nem olyan Úr, akinek csupán az erősekre

és egészségesekre „van szüksége”, hanem akinek különösen gondja van az

elesettekre és a gyámolításra szorulókra is, mindenkire, akit mások félresöpörnek.

Isten pásztorlása alatt különleges egységbe forr össze az egész nyáj.

Az Úr gondoskodik arról, hogy az erősek erejüket jóra használják, és megvédi

a gyengéket a kíméletlenségtől. Mindaz, ami összezavarodott az emberi

értékrend visszásságai miatt, a jó pásztor uralkodása alatt helyreáll.

Isten népének szüksége van erre az Istentől jövő pásztori nevelésre és vezetésre,

hiszen így lehet olyan közösséggé, amely méltón képviseli őt a világban.

----------------------------------------------------

Az Úr Jézus engedelmessége Lukács 2,41–52

Igénket olvasva az fogalmazódhat meg bennünk, hogy ez nem az a történet,

amely a gyermeki engedelmesség és a szülői odafigyelés mintatörténete.

Hiszen Jézus Mária és József tudta nélkül maradt Jeruzsálemben, szülei pedig

csupán egy nap elteltével vették észre, hogy nincs velük. Hogy kezeljük

ezt a történetet? Nem csupán belemagyarázás ennek az igének az alapján a

gyermekek szüleik iránti engedelmességéről elmélkedni?

Bár maga az egész történet mást sugall, de érdemes felfigyelnünk egy

mozzanatra! Jézus az őt számon kérő Máriának – „Miért tetted ezt velünk?” –

válaszként nagyon fontos dolgot mondott: „Nem tudjátok-é, hogy nékem azokban

kell foglalatosnak lennem, a melyek az én Atyámnak dolgai?” (Károli-ford.)

Mindezek után tényleg azt olvassuk, hogy „Jézus ezután elindult velük, elment

Názáretbe, és engedelmeskedett nekik.”

Fontos meglátnunk az összefüggést az Atya dolgaival való foglalkozás és

az engedelmesség között. Hiszen az a gyermek, aki gyermekségében megismerkedik

a mindenható Isten kegyelmes dolgaival, sokkal inkább engedelmes

a szüleivel szemben.

Kedves Szülők! Ha szeretnénk engedelmes gyermekeket, tanítsuk őket

Isten igazságaira, és neveljük őket az Úr tanítása szerint!

-----------------------------------------------------

Megújító kegyelem Ezékiel 36,13–32

Isten népének szüksége van Isten megújító kegyelmére. Izrael népéhez

hasonlóan a ma keresztyénsége is sok tekintetben hűtlenné vált Istenhez.

Megalkuvóvá lettünk Isten igazságainak képviseletében, és ezzel hiteltelenné

az evangélium hirdetésében.

Nem érdemeljük ugyan, de Isten saját neve tisztességéért új jövőt akar

munkálni. Az Úr tisztító munkája azonban nem elsősorban a külső jegyek átformálását

jelenti. Ne gondoljuk, hogy ha kegyességi gyakorlatunk formáit

átalakítjuk, akkor végbe is ment rajtunk Isten megújító munkája! Bármilyenek

lehetnek a külső megnyilvánulásaink, ha szívünkben nem ment végbe a

változás, akkor nem történt semmi. Urunk nem egyszerűen istentiszteleti formáinkat,

evangéliumhirdetési módszereinket akarja megváltoztatni, hanem

a szívünket megújítani. Olyanokká akar tenni bennünket, akik meghallják Isten

hívását, és válaszolni tudnak arra. Szükségünk van a Szentlélek megelevenítő

munkájára, hogy megszabadulva megalkuvásainkból fakadó minden

tisztátalanságunktól valóban Isten népeként élhessünk a világban.

Imádkozzunk őszinte lélekkel kérve: „Ne nekünk, Uram, ne nekünk, hanem

a te nevednek szerezz dicsőséget szeretetedért és hűségedért! Miért mondanák a pogányok:

Hol van az ő Istenük?” (Zsolt 115,1–2)