NOVEMBER 16. Krisztushoz kötő szolgálat 2Korinthus 11,1–15 Az igeszakasz témája a szolgálat, amelyet Pál apostol végzett, és amelyről bizonyságot is tett. Féltő szeretettel gondolt a korinthusi gyülekezetre, mert azt látta, hogy nincs meg az ítélőképességük, hogy különbséget tudjanak tenni az igazi, valamint az álapostolok között. Sokszor esélye van a sátánnak, „új” dolgokkal becsapni embereket és a gyülekezeteket. A látványos újításokra mindig vannak vevők. Pálnak védenie kell magát a Korinthusiak előtt a magukat nagyra tartó emberekkel szemben, akik miatt megvetették Pált. Mindezt a korinthusiak érdekében tette. „Pedig úgy gondolom, hogy semmivel sem vagyok alábbvaló a legfőbb apostoloknál.” (5. v.) Emlékezteti őket, hogy azzal kezdődött el a hívő életük, hogy ő munkálkodott köztük. „Mivel eljegyeztelek titeket egy férfiúnak, hogy tiszta szűzként állítsalak bennetek a Krisztus elé.” (2. v.) A cél az, hogy tisztán tudjunk Krisztus elé állni azon a napon. Pál apostol előrelátása és ítélőképessége csodálatra méltó. Nem fogadta el a korinthusi gyülekezet támogatását, viszont más gyülekezetekét elfogadta. Így, amikor intette őket, nem kellett bizonygatnia előttük, hogy értük aggódik, és nem anyagi jólétéért.  A harc imában dől el 2Királyok 19,14–20.35–37 Az Ószövetségben sok harcról olvasunk. Izrael sokat harcolt, voltak csodálatos győzelmei, de vereségei is. Ezékiás, Júda királya átvette Szanhérib, Asszíria királyának levelét. Már korábban is elhangzott egy szóbeli fenyegetés (2Kir 18,17–35). Ezékiás átvette és elolvasta a levelet. „Majd fölment az Úr házába, és kiterítette azt Ezékiás az Úr előtt. És így imádkozott Ezékiás az Úr előtt...” (14–15. v.). Ez az egyik legszebb történet az Ószövetségben. Ezékiás imádkozott, magasztalta az Urat, és elismerte hatalmasságát: „Izrael Istene... minden országnak Istene” (15. v.). Elismerte Szanhérib győzelmeit más országok felett, aki azért győzhetett felettük, mert azok élettelen, kő- és faistenekben hittek. Bántotta Ezékiást, hogy az asszírok gyalázzák az élő Istent. Istenhez fordult szabadításért, „hadd tudja meg a föld minden országa, hogy te vagy, Uram, az egyedüli Isten” (19. v.)! Meghallgatta az Úr a király kérését és cselekedett. „Azon az éjszakán eljött az Úr angyala, és levágott az asszír táborban száznyolcvanötezer embert.” (35. v.) A harc imában dől el, legyen hitünk hozzá!