A jelképes tettek jelentősége Ezékiel 12

Szórakoztató gyerekjáték a szembekötősdi. Vicces, amikor bekötött szemű

gyerekek próbálják megetetni egymást joghurttal. De tragikus, amikor

Isten népe „játszik” ehhez hasonlóan. Az engedetlenség vakká, süketté teszi

az embert. Azt képzeli sokszor az ember, hogy Istent becsaphatja. Nem

láttam, nem hallottam semmit, ebből nem lehet baj, gondolja sokszor az

ember. Isten követése szabadon választható, de ha valaki az ő útját választotta,

már kötelezettségei is vannak. Isten látó szemeket és halló füleket

adott gyermekeinek. Akik süketek voltak, ma már hallják a jó pásztor hangját,

és követik őt. Akik vakok voltak, Isten meggyógyította szemüket, és látják

a „jeleket”. Olyan jó volna, ha ez így kijelentő módban igaz lenne ránk.

Sajnos félek, hogy úgy kell fogalmaznom, hogy láthatnánk és hallhatnánk

a „jeleket”. Van helyzet, amikor az ember nem akar látni, hallani valamit,

mert esetleg tanúnak hívhatják a bíróságra, és nem akarja a procedúrát vállalni.

Emberi viszonyok között is helytelen, de még inkább Istennel szemben.

Kérjük Isten Lelkét, hogy adjon bátorságot vállalni a látással, hallással

együtt járó felelősséget.

-------------------------------------------------

„Bennem reménykednek a szigetek” Ézsaiás 51,1–6

Az Úr folyamatosan felszólítja népét, hogy emlékezzenek arra, honnan

származnak. Nem kell félniük többé elnyomóiktól, mert az Úrtól kapott szabadítás

és üdvösség az egész életükre és az egész világra kiterjed. Isten kiválasztotta

őket a népek közül, és áldásával gyarapítja az embert. Isten az ő

igazságát nyilvánvalóvá teszi mindenki előtt. Nem titkos tanokat „rejtjelez”,

amiket csak néhányan ismerhetnek meg, hanem egyszerűen közli az ő akaratát.

Még a bolond se téved el az ő útján (Ézs 35,8). Sok csalódás, emberi

próbálkozás után talán képes az ember elfogadni Istent. Népszerűek azon

vallások, melyek étkezési, öltözködési szabályokat, önmegtartóztató életet

követelnek a tagjaiktól. Szerintük tehet valamit az ember az üdvösségéért.

Teljesen hibás gondolkodás, mert Istenünk azt szeretné, ha megadóan beismernénk

rászorultságunkat és kudarcainkat, hogy annál jobban örüljünk

szabadításának. Isten a karját nyújtja megsegítésünkre, nekünk csak bele

kell fogódzkodnunk. A környezetünkben, családunkban lévő összes ember

fontos Isten számára. Ragadjunk meg minden lehetőséget, hogy felhívjuk figyelmüket

megmenekülésük esélyére!