A szabadulás titka

A bűnteher lelki súlyként nyomaszt;

Nyugtalanító, bús gondolat.

De Isten hű és igaz,

Hogy megbocsásson, ha megvallottad,

Megbántad mélyen, és elhagytad.

A bűn beépül a tudatba.

Az emlékezés előhozza,

A lelket terheli, nyomasztja,

Szabadságától a lelket megfosztja.

Olyan, mint egy lelki kaloda.

Nem segít, csak a lélek harca,

Ha felbukkan a bűn arca,

És a képedbe vigyorog,

Kísért, mint a fantomod...

Rád-telepszik, ha hagyod!

Szilárd hittel verd vissza,

Tudatosítsd, hogy meg van bocsátva.

Ha Istennel a bűnt rendezted,

Arra törekedj, hogy feledjed,

Isten sem emlékszik róla meg.

Jézus minden bűnt elhordozott,

A Golgotán értünk áldozott,

Életével fizetett érte,

Hogy bűneink vettessenek a feledés tengerébe –

Ki bűnbánattal kéri, Jézus nevébe.

Ne saját érzésedre hagyatkozzál,

Hanem Isten ígéretére támaszkodjál.

A bűn ellen a harcot vedd fel naponta,

Előre nézz, ne tekints vissza,

Ez a szabadulás titka!

Vajdai Zita, 2010.07.23