A ki nem mondott szó

A ki nem mondott szó is lehet romboló,

A rendezetlen ügyek halogatása is ártó,

Mert a neheztelés bántja a lelket

Mindaddig, míg feloldozást nyerhet.

Ne hordozzunk lelkiterheket magunkba’,

Mert azokat az idő csak felduzzasztja.

Maguktól a dolgok nem oldódnak meg,

Meg kell tenni mindent, amit lehet.

Ha érzed, hogy megbántottál mást,

Valakinek lelki kárt okoztál,

Ne számíts arra, hogy elfeledi,

Csak te tudod: neked kell helyrehozni!

A ki nem mondott szó is lehet bántó,

Mint a veszekedés, épp olyan ártó.

Mert poshadása izgatja a lelket,

A test a lélekkel együtt szenved.

Ha más bántott meg téged,

Ugyanez a helyzet, azonos a képlet.

Amíg tiszta szívből meg nem bocsátasz,

Addig a lelked csüggedt és fáradt,

Mert a sérelem miatt őrlődik,

Ami az énképre kivetítődik.

Ez az áldatlan állapot ártó.

Légy készséges és megbocsátó!

Úgy is, ha nem kérnek bocsánatot,

Ha nem ismerik el, hogy sérelmed jogos,

Ha hiába várod a ki nem mondott szót:

Előlegezd meg, és légy megbocsátó!

Mert a bűnbocsánatnak az a feltétele,

Az Úrtól tanult imádság ezt tárja előnkbe.

Amiképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétőknek,

Isten nekünk is, akképpen bocsát meg!

Vajdai Zita, 2010.11.01.