Az igazságszeretet öve Efézus 6,14a; 1Sámuel 18,1–5

Érdekes párosítás ez a két igeszakasz. Egy ószövetségi mozzanat, ami inkább

csak illusztrálása, nyomatékosítása Dávid és Jónátán szövetségkötésének,

illetve egy műfajilag teljesen eltérő újszövetségi levéltöredék Pál intelmeivel.

Közös viszont bennük, hogy mindkét rész az ókori kelet ruházatából

és fegyverzetéből említ elemeket. Ma délutáni témánk ezen belül is az övre

koncentrál. Mind a Dávidi történet, mind az Efézus tanítás fontosnak tartja

az övet is bevenni a fő ruhadarabok sorába. Palesztina vidékén a meleg éghajlat

és a praktikum arra ösztönözte az embereket, hogy laza, bő, egyrészes

felsőruházatot viseljenek. A munkához és harci tevékenységhez azonban a

gyors és aprólékos mozgásban akadályozó bő ruházatot övvel össze kellett

fogni. Talán éppen a szóban forgó öv volt a legkisebb ruhadarab, mégis igen

fontos szerepet kapott: a főruhadarabnak segített a funkcióját betölteni. Mai

öltözködési kultúránkban is hasonlóan elemi küldetése van az övnek. Bár

könnyű megfeledkezni róla vagy számításon kívül helyezni, hiányában hamar

hordhatatlanná válik egy nadrág vagy egy szoknya. Ellenben ha élünk

vele, egy mozdulattal képes az ember méretére igazítani az illető ruhadarabot,

s így viselhetővé tenni az addig használhatatlant.

A lelki harchoz szükséges fegyverzeti eszközök sorából sem hiányzik, ahol

is az igazságszeretet hordozója. Az Efézusi levélben említett katonai ruhadarabok,

kellékek nem véletlenszerűen párosulnak hitbeli fogalmakkal, hanem

funkciójuk rokon vonásai alapján. Ennek értelmében súlyosságát tekintve az

igazságszeretet nem vetekszik például a hittel, az üdvösséggel vagy az evangélium

hirdetésével, mégsem elhanyagolandó ismérve egy krisztusi harcosnak.

Ahogy öv nélkül lényegüket vesztik egyes ruházati elemek, úgy igazságszeretet

hiányában érvénytelenné válhat valakinek a hite és egyéb keresztyén

jellemvonása. Ezek ugyanis csak együtt tudnak hatékonyan győzelemre segíteni.

Ha bármelyik hiányzik, ellentmondásba kerül önmagával és hitvallásával

a keresztyén ember. Az igazság nem más, mint a kendőzetlen valóság. Aki szereti

az igazságot, az nemcsak az őszinteség jegyében él, hanem a tökéletességet

idéző isteni normára törekszik, amely minden hamisságnak és torzításnak szöges

ellentéte. Urunk nem álomvilágot teremtett, és nem is a fantázia birodalmának

bebarangolására sarkall bennünket, hanem a teremtettség fizikai-matematikai

törvényeivel is az egyértelműséget hirdeti kezdettől fogva. Úgy is fogalmazhatnánk,

hogy hiába az üdvbizonyosság és a hegyeket mozgató hit,

vagy az evangéliumhirdetés készsége, vagy akár épp a Lélek kardja, ha hiányzik

az igazság szeretete és az arra való törekvés. Az is figyelemreméltó, hogy a

harci felszerelés sorában az első helyen áll az öv, az öltözködés folyamatában

ugyanis a legelemibb mozzanat, ami előfeltétele a továbbiaknak. A sorrend felcserélhetetlen.

Alapozzuk hát meg életvitelünket igazsággal, mert a környezetünkben

élő emberek számára is ez a legszembetűnőbb!