AGGÓDÓ  SZÍV (Dévényi Erika)  (Linda Dillo                                                                                                                                                    (Linda Dillow: Akinél a szív lecsendesül című könyvét felhasználva)

Az aggodalom olyan, mint a hintaszék  Csak indulsz, de az út végére sosem érsz
S míg a hintaszékben legalább tiéd a nyugalom Addig békéd elvész, szorítja az aggodalom

Hiába félted a gyermeked, hogy rossz útra lép  Nem aggodalmad óvja az útkereszteződést
Remegő kézzel engeded el az útra kelőt  Pedig nem a félelmed mi megvédi őt

Aggódva nézed a viharfelhőket  Pedig az nem védi meg óvó tetődet
Hiába kerülöd így az ördög tüzét  Az aggodalom nem olt, csak belűről tép

Az aggodalom szilánkjai összerakódnak A ma terhével egységet alkotnak
S kész lesz egy olyan hatalmas teher Amelyet szíved már nem bírhat el

Nem tudod mit hoz a jövő, mi az, mit kapsz Hisz emberi léted erre nem adhat választ
S ha aggódsz, mert azt féled, rossz lesz élted Csak azért lehet, mert kevés a hited

Legyen előtted Péter példája Az aggodalom őt is megtalálta
Amint a vízen hitét kezdte feledni Tanító példaként elkezdett süllyedni

Isten igéje válaszol neked Megnyugtat téged, ha hűen figyeled
Azt mondja ne aggódj a holnapért A holnap majd aggódik magáért

Az égi madarak sem vetnek, aratnak Mégis az Úr kegyelmében laknak
A mezei liliomok sem varrnak ruhákat Az Úr akaratából mégis pompáznak

Ne akarj már akkor átkelni a hídon  Amikor még nem is tudsz a folyóról
S ha már látod a folyót, akkor se félj  Isten szárnyakat adna, ha leesnél

Hited legyen ernyő, de ne te döntsd el Hogy esőtől vagy naptól védjen
Isten teremtette az esőt és a napot  Áldásként adja neked mit alkotott

Életünk minden holnapja előbb Istennel találkozik  Tudd, hogy az Úr szeret téged, ne aggódjon a szív
Hidd, hogy az utadat mindig a béke vigyázza Melyen a pásztor elöl megy, s a bárányok utána