Imádság győzelemért 

Uram, hogy győzzek a Sátán felett,

Ó, add meg ezt!

Hogy kísértésnek nem engedve,

Fogódzkodjam szent keresztedbe:

Ó, add meg ezt!

Hogy becsvágyban ne legyen részem,

Szerény legyen beszélgetésem,

Ne zúgolódjam, hogyha bántnak,

Ha zaklatnak, vagy megaláznak:

Ó, az meg ezt!

Hogy csendes legyen szenvedésem,

A megpróbáltatások tüzében

Imádságom Hozzád elérjen.

Lelkem karodban megpihenjen:

Ó, ad meg ezt!

M. Dobszay Vilma (Hozsannázó napok, III. 325)

------------------------------------

A LEGNEHEZEBB KÉRÉS  Túrmezei Erzsébet

„Legyen meg a Te akaratod!“
Ha elkerülnek gondok, bánatok,
könnyű kimondani. De ha nehéz
órák jönnek, s az öröm ködbe vész?
Ha a szív vérzik, a lélek zokog,
ha éjszakának tűnnek nappalok,
eltördelni mégis a mondatot,
hogy „legyen meg a te akaratod!“?

Inkább sikoltanék: „Atyám, ne, ne!
Miért kell ennek így történnie? !“
Szívem keserű lázadásba jut,
ha érthetetlen előtte az út.
Sírva tesz fel kínzó kérdéseket:
„Én Istenem, hát ez a szeretet? !“

Aztán elcsitul: „Bocsáss meg, Atyám!
Te szeretsz engem híven, igazán.
Kínban vergődő szívvel is tudom:
Te vezetsz engem a legjobb úton.
Ellenemre is véghezviheted,
de szívem attól nem lesz csendesebb.
Taníts meg hát szívből kiáltani
ne csak szájjal, de szívvel mondani:
„Ahogy te akarod, ne ahogy én!”
A békesség csak így lesz az enyém.

Lehet az út tövises, meredek,
amerre vezetsz, bátran mehetek.
S mindennapi kérésem az marad:
„Add, hogy csupán Téged kívánjalak!”

„Legyen akaratod”, ha nap nevet.
„Legyen akaratod”, ha éj temet.
Legyen most és mindörökké! Igen!
Fogd meg a kezem, fogadd el a szívem!
Ha utam célját el is takarod:
Hiszek! Legyen ahogy Te akarod!
---------------------------------------------------------