Isten nagysága

Teremtő Isten, hová tekintsek,

Hol ne lássam hatalmadat?

A fényes napban, a porszemben

Te megdicsőíted magad!

Égen és földön mindenütt

Dicsőséged lángfénye süt.

Bámultam a végtelen tengert,

S fűszálon függő harmatot,

Hozzám a búsult menny dörgése

S a méhdongás is elhatott.

Néztem vulkán égő poklába,

A fénybogárkát simogattam;

Hallám a vihar szárnyát zúgni,

S az ért kalászt zizegni halkan...

S – Teremtő Isten! – földön, égen,

Léted kiáltá minden nékem!

Tompa Mihály

(Hozsannázó napok I. Kötet, 24.old)

Magasság  

Az ember lihegve kapaszkodik

kopár, fehér sziklák mellett.

A függőkocsi lassan emelkedik

tátongó szakadékok felett.

Az autó zúgva, zakatolva

nyeli a szerpentineket,

a repülőgép felhőkkel versenyezve

száll a havas hegycsúcs mellett,

melyre – akár ködbe burkolózik,

akár napfényben szikrázik –

mindenki csodálattal néz fel!

... Te, kinek a Mindenség a trónod,

a gyarló embert szelíden megmosolygod.

mert e hegynek legmagasabb csúcsa

lábaidnak legkisebb zsámolya.

 Oláh Lajosné, (Ige és élet c. kötetből)