A 8. zsoltár mai nyelven

(Ahogyan egy lelkész-munkaközösség értelmezte)

Milyen nagy vagy, ember!

Hatalmad van az atomon.

Lábad már a csillagokra vetetted.

Piramisokat és rakétákat építesz.

Nappallá teszed az éjszakát,

Termőfölddé a pusztaságot.

Milyen kicsiny vagy, ember!

Egyetlen parányi kerék üzemedben.

Hetenként negyven órára

felhúzod ugyanazt a csavart.

Meghalsz, és az élet megy tovább.

Ezer mással lakol egy födél alatt,

de senki sem ismer.

Mérhetetlen erőket kezelsz,

de nem tudod, hova vezetnek.

Ki adta dicsőségedet?

Ki aláz alacsonyságodba?

Kinek jelentesz valamit,

ha a magad szemében is olyan

jelentéktelennek látszol,

Ember, ne bízd el magad –

lásd meg, milyen kicsiny vagy!

Így dicséred Teremtődet.

Így bízol Abban, aki szeret téged.

Így szolgálsz teremtett világában Istennek.

(Isten dicsőítése, ember, alázat, önismeret)

Túrmezei Erzsébet

Örök célok Urához 

Úristenünk, a mindenség a várad,

És trónusod a világegyetem!

Őrgondod fénye egyaránt elárad

Csillagbolygókon s atomszemeken.

Árnyék mérhetetlen lényedhez nem érhet,

Fényvégtelenben élsz hitünk felett!

Te vagy a mindent osztó Egy-ígéret.

A teljesülés és a végezet!

Mindent istenerőd munkája rendez,

Mi az átfoghatatlan űrben ing.

Örök céloddal szüntelen teremtesz

És új halálra szólítasz megint!

Szentlelked öntudatlan munkatársa

Minden világtest és minden atom. –

Minden Tiéd – és semmi sincs hiába –

Te örök kezdő s végző irgalom!

Krüzselyi Erzsébet

(Hozsannázó napok, I. kötet, 9.old)