-,-,-,-,-,-,-,-,-,,-,-,,-,-,-,-

Intés családias szellemben 1Timóteus 5,1–2

Ahol nem gyakorolják az intést, ott hamarosan komoly gondok adódnak, felüti

fejét a szabadosság, a tiszteletlenség, a szeretetlenség és akár az erkölcsi romlás

is. Megállíthatatlan lavinát indíthat el az intés elhanyagolása. Képes akár maga

alá temetni a meglevő, rendezett kapcsolatokat is. Nem mindegy azonban,

hogy miként és milyen lelkületből fakadóan gyakorolják. Pál részletesen beszél

arról, hogy nem lehet mindenkit egyféleképpen inteni. Minden esetben személyre

szabottnak kell lennie. Intés közben figyelni kell a megintett életkorára, nemére

és arra, hogy minden teljes tisztaságban történjen. Az életkor vonatkozásában

másként szükséges egy időshöz vagy egy fiatalhoz viszonyulni. Megtévedhet az

idős, de lehet tiszta az ifjú is, ha megtartja Isten igéjét (Zsolt 119,9). De nem feledheti

az ifjú, ha magánál idősebbet int meg, hogy a tiszteletadásnak ebben a helyzetben

is érvényesülnie kell, mint a gyermek-szülő viszonyban. Az intés szüksége

nem írhatja felül az 5. parancsolat igéjét: „Tiszteld apádat és anyádat, hogy hosszú

ideig élhess azon a földön, amelyet Istened, az Úr ad neked!” (2Móz 20,12) Az ifjabbak

felé sem történhet kellő körültekintés nélkül az intés. Ahhoz, hogy ne menjen át a

bírálgatás kategóriájába, szeretetteljes viszonyulásra van szükség. Miként a családon

belül vérségi kötelékek vannak, testvéri kapcsolatokban lelki kötelékek működnek.

Az életkorból adódó különbözőség mellett egy másik fontos tényező az

intésben a nemek egymáshoz való viszonya. Másnak kell lennie a férfi részéről

történő intésnek az idősebb nők irányába, és másnak a fiatalabbak felé. Az egyikhez

mint anyjához, a másikhoz mint testvéréhez szól. Az intést minden esetben a

segítő szándéknak kell vezetnie. Az a szándék, amely Krisztus Jézusban is megvolt

minden ember iránt, legyen az akár idős vagy fiatal, férfi vagy nő. Segíteni

másokon – főleg a mai világban – csak úgy lehet, ha tiszta a szándék, és ige szerinti

az intést gyakorló élete is. Ha ebből a kettőből akár csak egy is hiányzik, akkor

jó, ha hozzá sem kezd az ember ehhez a nagyon is embert és kapcsolatokat

próbáló szolgálathoz. A megintett számára helytelen élete leleplezése után mindössze

két lehetőség kínálkozik. Vagy megtér és elhagyja a rossz úton járást, vagy

megkeményedik, de akkor nincs mentsége. Az intés nem csak a múlt gyakorlata

volt. Nagyon itt lenne a helye a mi időnkben is. Gyülekezeteink, családjaink, testvéreink

nem tartanának ott, ahol szinte már nem is látszik a különbség a világ fiai

és a hívők között. A családias szellemben történő intéshez tartozik az is, hogy

ami nem széles körre tartozik, azt nem kell a plénum elé vinni. Az intésnek továbbá

soha nem lehet célja a pellengérre állítás, hanem inkább a helytelen dolgok széles

körben való elterjedésének megállítása. Legyen mielőttünk is Pál tanácsa! Fogadjuk

az intést, s gyakoroljuk azt „teljes tisztasággal”!

Imaáhítat: Imádkozzunk a gyülekezeteinkben felnövő gyermekek és ifjak hitre jutásáért

és hitben maradásáért! – 2Tim 3,14–15