A hit fejedelme

"Nézzünk fel Jézusra, a hit szerzőjére és beteljesítőjére, aki az előtte levő öröm helyett - a gyalázattal nem törődve - vállalta a keresztet, és az Isten trónjának a jobbjára ült."  Zsidókhoz írt levél 12:2

Sokan a kötelezőt sem teszik meg. Mások megteszik, de csak azért, mert kötelező. Ismét mások megteszik azt is, ami nem kötelező, mert szeretik azokat, akikért áldozatot hoznak. Minél magasabban vagy, annál nehezebb áldozatot hozni. Minél több öröm ér az életben, annál nehezebb a fájdalomra vállalkozni.

Jézus volt az Atya után mindig is a Leghatalmasabb a Világegyetemben. Neki a Mindent kellett feláldoznia, hogy megmutathassa, hogy szereti az emberiséget. Olyant mutatott be, amit senki sem kérhetett volna Tőle és nem is volt elvárható. Ha Jézus Maga nem ajánlja fel az életét az emberiségért, akkor sem vádolhatta volna senki gonoszsággal, de szeretetlenséggel sem, csak a világ szegényebb lenne a leghatalmasabb csodával, ami az Univerzum történetében megtörtént. 

Ahogyan nem várható el tőled, hogy ma odaadd az egyik vesédet egy idegenért - bár hatalmas áldozat, ha valaki megteszi, de nem elítélhető az sem, aki nem vállalkozik rá - ugyanígy Jézus sem lett volna gonosz szereplő, ha nem adja oda a saját örökkévaló életét az emberért. 

Megtette, ami nem volt kötelező! Az Univerzum leghatalmasabb trónján ülve meghozta a döntést! A végzés nem egy látogatásról szólt az elátkozott bolygóra, nem is egy hét kényszer-leszállásról a legszebb városba ezen a fonák Földön, hanem Isten Fia arról döntött, hogy az összes vérét és az összes könnyét, 33 és fél év tömény küzdelmét, az Élet Forrásától való örök elszakadás veszélyét vállalja azért a kétes kimenetelű célért, hogy lehet, hogy nagyon kevesen fogadják el ezt a végtelen áldozatot. Ha csak egyvalaki lesz is, akiért érdemes, akkor is megteszi azért az egyért.

Méltán Ő az Egyedüli, Aki méltó az uralkodásra, Aki mindig is birtokolta a hatalmat. Bemutatta, hogy egyedül Ő az igazi Uralkodó ebben az Univerzumban. Csodálkozzatok egek, ámulj, ó, Föld!