TAVASZ  

Istenem, megint tavasz van.
Dicsérlek az új tavaszban,
s róla mondok éneket.
Szeretném rügyét, reményét,
minden illatát és fényét
megköszönni Teneked.
Minden lelkes cinkehangot,
minden hóvirágharangot,
hazatérő madarat,
simogató sugarat.
Áldalak a tarka rétért
és a sarjadó vetésért.
Áldalak, hogy a magot
alig hogy mi elvetettük,
reménységgel eltemettük,
hűs esővel áztatod.
Dolgos méhet, könnyű szellőt,
édes illatot lehelőt,
mindent köszönök neked.
Köszönöm az Életet.
Azt a húsvéti, hatalmas,
halálon is diadalmas
Életet, kit a tavasz
minden fénye hódolattal
szolgál, hirdet és magasztal:
a feltámadt Krisztus az!
Ne is érjen soha véget
ez a tavaszi dicséret:
hiszen azt az Életet
megköszönni nem lehet!
Túrmezei Erzsébet-

ISTEN VEZET-

Szememmel én vezetlek téged, Amerre mégy, veled megyek.
Utat török, s nem árthat néked Sötét völgy, vagy zordon hegyek,
Járj szárazon, vagy víz felett, Orcámnak fénye hűn vezet.
Szememmel én vezetlek téged, Kegyelmem is hűn támogat;
Nem engedem inogni lépted, Bátran rám bízhatod magad,
Pusztákon át a mennybe fel Erős karom hordoz, emel.
Szememmel én vezetlek téged, Beváltom az ígéretet,
Ha napra nap jön, évre évek,Ha szép napot ború követ,
Míg élted földi útja tart. Megláthatsz színről-színre majd..                                       ford. Vargha Gyuláné