ÁMEN   -

Embernek Fia, amikor befelé forduló tekintettel azt mondjuk: Ámen,
és fölemelkedünk a helyünkről, és kiegyenesedünk;
amikor Áment mondunk annak jeléül, hogy nem hallgattunk el előled semmit,
és egy kevés ideig még így állunk színed előtt az ég visszhangjait hallgatva;
azt mondjuk: Ámen, magunk is visszhangok visszhangjaként,

Egyetlen romolhatatlan szóban elismételve újra mindazt, ami előttünk végbement,
Elvégeztetett, mondjuk, amikor így szólunk: Ámen,
de pusztai vándorlásunk végére nem jutottunk még;
Legyen meg a te akaratod, kérjük, amikor így szólunk: Ámen,
de tehetetlen félelemmel tekintünk tudatlan gyermekeinkre;
A te nevedre térjen dicséret és dicsőség, ismételjük, amikor így szólunk: Ámen,
de saját népszerűségünk oltárán bőségesen áldozunk.
Téged szólítunk, aki Ámen vagy, Megváltónk, kiejtjük még egyszer a szent nevet,
Megérkezünk legvégül  Tehozzád, azt mondjuk fennen:  Ámen a nagy gyülekezetben is,
hogy egyetlen szóban jusson az Atya elé, amit megnevezni képtelenek vagyunk;
hogy az ima kapuja be ne zárattasék, amikor legbelső szobánkból kilépünk;
hogy meghallgattatásunk reménységét egyedül a Te személyedhez kössük;
hogy félelmeinkben hit, hitünkben pedig félelem lakozzék;
hogy saját igazságunkat mindenkor készek legyünk feladni a szeretet késztetésére;
hogy megaláztatásainkat ne öröm nélkül viseljük;
hogy nyitva maradjon az angyalok előtt az ég kapuja.
Ámen, mondjuk a Teremtő Istenért, aki Atyánk,
Ámen, mondjuk a testté lett Fiúért, aki egy lett közülünk.
Ámen, mondjuk a vigasztaló Lélekért, aki meg nem szűnik esedezni érettünk.
Ámen, mondjuk, Ámen, így szólunk, Ámen.-

CSAK TE VEZESS!

Utunk ismeretlenben kanyarod,
célt és időt nem ismerünk.
De vigasztal a „Veletek vagyok!“
s bárhogy fenyegetnek a viharok,
csak Te vezess, Urunk, Te légy velünk!
Arno Pötch után németből
Túrmezei Erzsébet -