Imaáhítat: Magasztaljuk Istent Krisztusban megjelent kegyelméért! – Tit 3,3–7

-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-

Jeruzsálem megszabadulása 2Krónikák 29,1–2; 32,1–23

„Nem tudjátok, hogy mit tettem én és elődeim valamennyi ország népével? Vajon meg tudták-e menteni kezemből ezekben az országokban a népek istenei országukat? Melyik volt az isten ezek között a népek között, amelyeket kiirtottak elődeim, aki meg tudta volna menteni népét a kezemből?! ... Bizony a ti Istenetek sem ment meg benneteket a kezemből!” (32,13–15) Valóban, egészen eddig a pontig, Jeruzsálem

ostromáig ez volt a tapasztalat. Szanhérib nem alaptalanul beszélt.

Eddig mindenkit le tudott győzni, eddig senki nem tudott neki ellenállni.

Júdánál erősebb népek sem. Miért pont nekik sikerülne?

Azonban a másik oldalról is kérdezhetnénk. Eddig Júdát sem tudta senki

legyőzni. Még a legelején, amikor még igazából néppé sem formálódtak, a

hatalmas egyiptomi sereg sem érte őket utol. Pedig ők gyalog mentek, az

egyiptomi sereget pedig harci szekerestül nyelte el a tenger.  

A honfoglaláskor sem ők tűntek esélyesnek, mégis övék lett az ország.         A bírák korában is sok erős ellenségük támadt – hitetlenségük, istentelen életük miatt –, azonban amikor az Úrhoz kiáltottak, az ő segítségével le tudták győzni minden ellenségüket. Eddig az Úr sosem vesztett csatát, s népe is mindig győzött, ha vele harcolt. Ki tehát az erősebb a veretlenek közül: Szanhérib, Asszíria királya, vagy az Úr, Izrael, illetve a maradék Júda Istene?Nem, nem Ezékiással és a Jeruzsálem városát védő maroknyi sereggel áll szemben Szanhérib. Ha így lenne, semmilyen kérdés nem merülhetne fel a   győzelmet illetően. Az Úr segítsége nélkül Jeruzsálem nem állhat meg, az asszír sereg könnyedén elsöpörné a védők mégoly heroikus erőfeszítését is. De nem a Júdai katonák, hanem az Úr védi a várost! Jeruzsálem lakóinak választani kellett, hogy elhiszik-e, hogy Isten most is tud szabadulást, győzelmet adni népének, vagy azt gondolják, hogy Szanhérib erősebb az Úrnál. Választásuk szerint cselekszenek: megadják magukat, behódolnak Asszíriának, és elfelejtik az Urat, vagy benne bízva kitartanak? Ki fog győzni? Előre nem lehet kiszámítani, nem lehet tudni – csak a hit tárhat fel valamit a jövőből, s adhat reménységet a mában.

Életünk dilemmái ma is gyakran hasonlítanak a fentihez. Reménytelen,

sarokba szorított helyzet. Talán vétlenek vagyunk benne, talán magunknak

Köszönhetjük a bajt. Két kimenekedés látszik: megtagadni Istent, vagy hozzá menekülni. Nincs más választás, és nincs idő töprengeni. Most kell dönteni, kinek a kezébe tesszük le életünket. Az eddig megtartó Úr kezébe, vagy az új, nagynak, rendíthetetlennek látszó hatalom kezébe?

Ezékiás király, talán remegő szívvel, de az Urat választotta – és megmenekült,mert az Úr az egyedül igaz Isten, aki meg tud szabadítani! Régen is és ma is!

-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,,-

Isten szava az üzleti életben Jeremiás 32,1–15

Van olyan időszak, amikor minden kilátástalannak látszik. Akár személyes

életünk vagy családunk jövője, boldogulása felől töprengünk, akár

országunk, népünk jövőjén. Úgy tűnik, nem lehet a jövőre reménnyel telve

tekinteni, s a legtöbb, ami lehetségesnek látszik, az a túlélés. Ezért a lecsupaszított reményért akár olyan dolgokat is kész feláldozni a csalódott,

kiábrándult lélek, amelyek eddig meghatározók voltak számára. Azonban

a túlélés mindennél fontosabbá vált, s a létért való küzdelem minden álmot,

hitet összetört. A prófétának is lenne oka a kétségbeesésre. Az ellenség pusztítása elkerülhetetlen, s ezt nála jobban nem tudja senki, hiszen az Úr üzenete is ez volt.    Őt magát pedig már nem is csak az ellenség fenyegeti, hanem saját királya is – pont az Úr üzenetéért – bebörtönözte. Neki tényleg nem hozhat a jövő megoldást, akár az egyik, akár a másik győz.

Jeremiás mégis, mindennek ellenére bizakodó: az Úr szava szerint földet

vásárol. Mert Isten nem ítélte pusztulásra népét, csak megtisztítja.                     A maradéknak azonban az Úr igéje szerint nagyszerű jövője van! Hiszel-e

szavának?

-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,

Szabadulás kilátástalan helyzetből Apcs. 12,1–17

„Az Úr meghall imát, jó volta ez, nem érdem. Meghallgat engem is, ha hittel kéri szívem.” Bizonyára az imádkozó gyülekezet és Péter is így tudta,

ahogy az ének szövegírója fogalmaz. Azonban az imádságos várakozás sem

könnyű. Péter már néhány napja börtönben van, s talán maga is tudja, ez az

utolsó éjszaka a börtönben. Minden bizonnyal ismerte a közhangulatot is, sőt tapasztalata is volt egy korábbi Páska ünnepről, milyen is az, ha a nép a bíró. Talán már arra készült bilincsek közt mondott imádságában, hogy most valóban a halálba is követi Mesterét. Minden más valószerűtlen, és beláthatatlan két bilincsben a katonák között. Egy azonban minden körülmények között lehetséges: engedelmeskedni az Úr üzenetének. Ha éppen azért küldte volna angyalát, hogy erősítse az utolsó éjszaka, vagy ahogyan akkor ott történt, hogy kivezesse engedelmes tanítványát a halál árnyékának völgyéből. A testvérek imádkoznak. Napok óta, folyamatosan, buzgón. Csak egy dolgon lepődtek meg: hogy Isten meghallgatta imájukat! Úgy tűnik, nem érdemük, de még csak nem is hitük szerint. Egyedül az ő kegyelméből. Kell-e, lehet-e a kegyelemnél több a nyomorúság idején? /

-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,,-,-,

Isten terve a földünkkel Jeremiás 32,16–27.42–44

A fenyíték pillanatában ritkán hiszi el a gyermek, hogy szülője jót akar

neki, s hogy mindaz, ami most következik, amit éppen elszenved, a jövő kibontakozásának záloga. A fenyítékben, azt éppen átélve, még akkor is nehéz meglátni a kibontakozást, ha egyébként annak jogosságát nem vitatja az elszenvedő. A próféta is ezzel küzd. Tudja, hogy a vész, mely a szent várost elérte, jogos büntetés Istentől, és tudja azt is, hogy az ellenség serege nem fog félmunkát végezni. Miért hát, hogy neki most kell földet vennie?

A próféta Isten szócsöve. Az a küldetése, hogy az Úr üzenetét érthetővé

tegye annak, aki akarja azt érteni. A szó azonban most kevés, hiszen a vész

zajában nehéz lenne meghallani a kegyelmi szót. Ezért Isten a jövőben elkészített  kegyelmének üzenetét a prófétai cselekvésen át hirdeti népének.

Jeremiás is bizonytalan, éppúgy, mint kései utódja, János, mikor a börtönből kérdezi Jézust (Mt 11) kiléte felől. Azonban az Úr iránti engedelmesség egyikük részéről sem kérdőjeleződött meg, elbizonytalanodásukban sem. Szolgálatuk ebben a feltétel nélküli hűségben éri el csúcspontját.