SZEPTEMBER 23.  Dávidhoz csatlakozók 1Krónikák 12,1–23 Dávid ugyan már fel volt kenve, hogy király legyen, de a királyi hatalom még nem volt az övé, és menekülnie kellett Saul elől, hogy mentse az életét. Ennek ellenére több törzsből is sokan Dávidhoz csatlakoztak. Egy kis érdekesség, hogy még Benjámin törzséből is, Saul rokonai közül is csatlakoztak Dávidhoz: nem voltak elfogultak, nagyon helyesen tudtak dönteni. Aztán voltak, akik közelről jöttek, de olyanok is, akik távolabbról. A távolság nem volt akadály. Hogy mertek Dávidhoz szegődni ezek az emberek, amikor tudták, milyen veszélyben van? Vajon gondoltak-e arra, hogy ha Dávid tá- borához tartoznak, ők is veszélybe kerülnek? A választ Amászaj szavaiban találjuk: „Békesség segítőidnek, mert megsegít téged Istened!” Azoknak van békességük, akik Isten oldalán állnak, és az Úrral való kapcsolatuk minden- nél fontosabb. Ezek az emberek jól döntöttek, amikor Dávidhoz csatlakoztak és segítségére voltak. Ma reggel azért imádkozzunk, hogy mi is azokkal tartsunk, akikkel az Úr tart! Kérjünk ehhez bölcsességet és bátorságot!  Az isteni természet ajándéka 2Péter 1,1–9 Az isteni természetet maga Isten hozza létre azokban, akik hisznek az Úr Jézus Krisztusban. Isten az, aki megszólít, hív, adja az ígéreteket, átformál, ugyanakkor adja az ő isteni erejét a szolgálathoz és a hívő élet megéléséhez. A mi részünk, amit tennünk kell, hogy mind jobban és jobban megismerjük az Úr Jézust, hogy az isteni természet még inkább kibontakozzon az életünk- ben. A kívánságromlást okoz a világban. Az isteni természet által elkerülhetjük a romlást azáltal, hogy olyan dolgok után kívánkozunk, amelyek életet jelentenek számunkra. Azt sem szabad elfelejtenünk, hogy megbecsüljük, amit kaptunk, mert Istennek terve és célja van az életünkkel. Ő használni akar minket, azt akarja, hogy hatékonyak legyünk a szolgálatban. A kérdés az: akarjuk-e, hogy az isteni természet megerősödjön bennünk? A gyermekek természete tükrözi a szülők természetét, de azáltal bontakozik ki az öröklött természet, hogy velük együtt él. Ha Isten gyermekei lettünk, az ő természete bennünk van, de a vele való kapcsolat nagyon fontos, hogy az még teljesebb legyen a mi életünkben!

-,-,-,-,-,-,,,,-,-,-,-,,-,-,-,,-,-,-,-,-,-,-,-,-,,-,-,-

Zsoltárok LXI.

A föld széléről kiáltok hozzád!

A zsoltáros hazájától távol kiált Istenhez (mint a 42. zsoltár is), Nála keres oltalmat, az Ő vezetésében reménykedik.

Történelmi háttér ismeretlen, fogság előtti korra utal a nyelvezete.

2-6. vsz: Hadd lakozzam örökké sátorodban. Az ellenségek miatt lélekben és testben is távol van a szent hajléktól a gyülekezet. Ugyanakkor Isten meghallgatta a fogadalmait és kegyesei számára biztosította az örökséget, a szent földet.

7-9. vsz: Szeretet és hűség oltalmazzák őt. Királyért szóló könyörgés. Hosszú életet kíván (ami a legtöbb, mi kívánható egy királynak) neki. Ha isten szeretete, hűsége veszi körül, érvényesül a szövetség, a kegyesek ajkán békesség zeng, Isten kegyelme és szeretete hirdettetik.

Napi gondolat:

„Vígy el engem innen a sziklára, ahová én nem jutok.”

(Zsoltárok 61:3)

A zsoltáros ellenség kezébe került és testben távol került a szent helytől (a benne levő gyülekezettől). Ebből a fájdalomból kiált és kéri, vígy el engem innen a sziklára, ahová nem juthatok önmagamtól.

Fogságban lehet megérezni, hogy a templom, a gyülekezet, mely a „szikla”-n van, Isten kegyelmi ajándéka annak, aki oda el tud jutni. Tudjunk élni ezzel az ajándékkal. Ámen.

Imádság:

Úr Jézus Krisztus, életünk fundamentuma! Köszönjük, hogy életünk biztos alapja Te vagy, aki adod a Templomot, a gyülekezetközösséget! Kérünk, tudjunk élni a Te kegyelmeddel. Ámen.