Az emberiség sorsa Isten kezében van Jeremiás 25,15–29

A Jeremiásnak mondott isteni beszédek végén (27–28. v.) az Úr nagyon

érthetően fogalmazva magyarázza el a prófétának és mindenkinek, hogy kinyilatkoztatása nem választható parancs, hanem kikerülhetetlen sors.            Ha valamit megállapít és elrendel egy népről, akkor az a nép be fogja teljesíteni isteni sorsát. Nincs menekvés, nincs apelláta, nincs engedetlenség, nincs parancsmegtagadás. Egy dolog lehetséges: a megtérés, az engedelmesség. A megtérés Isten oldalára állítja az embert. Ez az oldalváltás az egyetlen lehetőség mindenkinek, hogy megmeneküljön az Úr végső büntetése elől. Korunk elképzelése a szabadságról, a személyiségi jogokról, a személyiség alapvető tiszteletéről ellent akar továbbra is mondani Isten önhatalmúságának. De az Úr ezzel nem törődik.

Jeremiás próféciájában így szól: Igyatok a harag serlegéből! És ha nem

akartok inni belőle, akkor is ki fogjátok inni!

De boldog is lenne az a nép, amelyik egyszer felismerné, mennyire Istentől

függ a sorsa. Kevesebb önimádat és több alázat teszi érthetővé ezeket az igazságokat mindannyiunk számára.

Művészi képesség a Lélek által 2Mózes 35,30–36,1 (35,30–36)

A művészet az a tevékenység, amely segíti megismerni a világot úgy,

ahogy nem tudnánk leírni köznapi szavakkal, képekkel vagy hangokkal.           A művészetnek sajátos nyelve van, ezért fontos, hogy ha nem is válunk művészekké, de megértsük azt, amit ők közölnek. Ezért tanítjuk gyermekeinket zenére, ezért ismertetjük meg velük a szépirodalom értékes műveit, ezért tartjuk fontosnak, hogy lássanak minél több csodálatos épületet és műalkotást, ezért visszük őket képtárakba és kiállítótermekbe.  A művészet a valóság olyan ismeretét nyújtja, amire a tudomány nem képes. Egyszerre gondolkodtat, és mély érzelmeket közvetít (olykor gyönyörködtet, olykor felháborít). A művészetnek helye van az ember mindennapi életében, de helye van az imaházban, az istentiszteleten is.

Egy szépen elrendezett virágcsokor, egy művészi hímzésű terítő, egy csodálatosan előadott ének, egy jó ízlésű belső tér mind jelentősen hozzájárul ahhoz, hogy istenimádásunk valóságosabb és méltóbb legyen.

Az Úr mindig elhívja és megajándékozza az ő Becaléljait és Oholíábjait

művészettel: bölcsességgel, értelemmel és képességgel arra, hogy szebbé,

gazdagabbá és csodálatosabbá tegyék a család, a környezet és a gyülekezet

életét.