Egy gyáva igehirdető sorsa Jeremiás 26,20–24
Mielőtt mindenki arra a következtetésre jutna, hogy minden gyáva igehirdető sorsa az erőszakos halál, nem lehet elhallgatni, hogy olykor a gyáva igehirdetők élnek a legjobban. Jeremiás kollégái között is éltek olyanok, akik megtanulták, hogyan kell az emberi füleknek úgy igét hirdetni, hogy abból jól éljenek. Sikerült is nekik. Ma is lehetnek ilyen igehirdetői, ilyen szolgái Krisztusnak. Az igaz próféta viszont mindig arra törekedett, hogy igazat mondjon, hogy szavai megfeleljenek az Úr beszédének, akár az emberek elismerését kapja érte, akár gyűlöletét.             Az igehirdető sorsa össze van nőve az igével. Nem a földi körülményei, hanem az örök sorsa. Ezért nem kívánatos, hogy az igehirdető bármiért is elferdítse az ige egyenes tanítását, még akkor sem, ha az a hallgatókra nagyobb hatást gyakorolna, vagy szimpatikusabb lenne is.
Miért? Mert amit az ember hosszan gyakorol, végül azzá válik. Ha hazudozik, hazug lesz. A hazugság útja a halálba visz, aki azon jár, erkölcsében, lelkében meghal. „Testvéreim, ne legyetek sokan tanítók, hiszen tudjátok, hogy súlyosabb ítéletben lesz részünk. Mert sokat vétkezünk mindnyájan: de ha valaki beszédében nem vétkezik,
az tökéletes ember, meg tudja fékezni az egész testét.” (Jak 3,1–2)

-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,,-,


Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből
FÁJDALMAK ISMERŐJE
"Fájdalmak férfia és betegség ismerője" (Ézs 53,3).
Mi nem ismerjük úgy a fájdalmat, ahogy a mi Urunk ismerte; eltűrjük a fájdalmakat, átesünk
rajtuk, de közelről nem ismerjük. Életünk kezdetén nem békülünk meg magunkban a bűn tényével. Ésszerűen nézzük az életet és azt állítjuk, hogy aki vigyáz az ösztöneire és neveli magát, az élhet olyan életet, ami lassan-lassan belenő az Istennel való életbe. De előre haladva rájövünk, hogy van bennünk valami, amit kifelejtettünk számításunkból - a bűn, és ez felborítja minden tervünket. A bűn a dolgok alapját zavarossá tette, nem ésszerűvé. El kell ismernünk, hogy a bűn tény, nem valaminek a hiánya. A bűn véres lázadás Isten ellen. Vagy Istennek vagy a bűnnek meg kell halnia az életemben. Az Újszövetség félreérthetetlenül odaállít minket ez elé a "vagy-vagy" elé. Ha a bűn uralkodik bennem, meghal bennem Isten élete; ha pedig Isten uralkodik bennem, akkor meghal a bennem levő bűn. Harmadik lehetőség nincs. Jézus Krisztust a bűn kiteljesedése feszítette keresztre. Ami igaz volt Isten földi történetében, igaz a te életedben, meg az enyémben is. Gondolkozásunkban ki kell békülnünk azzal a ténnyel, hogy a bűn az egyetlen magyarázata annak, miért jött Jézus Krisztus, de egyben az élet fájdalmainak és szomorúságainak a magyarázata is.