PÉLDÁZAT A KIRÁLYI MENNYEGZŐRŐL

Mikor a királyfi menyegzőjét ülte,
A király a vendégekért szolgáit elküldte.
De a meghívottak vonakodtak menni,
Más a dolguk: házat, ökröt, szántóföldet venni.
Összeszorul szíve erre a királynak,
Fáj neki, hogy barátai vele csak így bánnak.
,Jöjjön, aki béna, jöjjön, aki sánta,
Hívjatok be minden szegényt az én lakomámra!’’
Hív az Atya engem, hív az Atya téged,
Fogadjuk el nagy örömmel e nagy tisztességet! Hamar István

A JÓ ÉS A GONOSZ SZOLGA

Míg a jó szolgának telik esztendeje,
arra van csak gondja, hogy a dolgát tegye.
Bőven jutalmazza, ha megjő a Gazda,
Hűségét dicsérve többre is méltatja.
„Késik az én Uram!’’ – Dőre szolga hiszi;
Dőzsöl, eszik, iszik, a társait veri.
Váratlan tér haza távolból a Gazda,
Képmutatók szörnyű sorsára juttatja.
Jézus a mi gazdánk! – Tán éjfélkor zörget,
Második, harmadik őrváltáskor jöhet.
Boldog az a szolga, aki Urát várja,
És amikor megjő, munkában találja. Jobbágy István-

 KIS SZÍVEM--

Kis szívem kis szoba, de nincs benne lámpa,
Oly sötét mint az éj, sötétben ki látna?
Erre jár a Király, Ő hoz tiszta lámpát,
Szívembe világít, és ott vajon mit lát?
Sok a szenny, a szemét a kicsi szobában,
szomorú a Király,amikor azt látja.
Jézusom, Királyom arra kérlek Téged,
Tisztítsd meg szívemet, és a rossztól védd meg!--