SZEPTEMBER 5.  A megújultak kérései Ezékiel 36,33–38 Különös azt olvasni, hogy „még azt is kérheti tőlem Izrael háza, hogy ezt tegyem velük: úgy megsokasítom az embereket, mint a juhokat”. Hát nem kedves előtte mindenkor megtérőkért imádkozni, nem örül annak, ha növekszik a gyülekezet, az ő népe? De igen, az embertársainkért való imádkozás „jó és kedves a mi üdvözítő Istenünk színe előtt, aki azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön, és eljusson az igazság megismerésére” (1Tim 2,3–4). Ám nem minden idő- ben van meg életünkben az -az alap, amelyre építve Isten megadhatná kérésünket. Nem elég megtérőkért sóvárognunk azért, hogy imaházaink üres padjai megteljenek üdvözültek sokaságával! Mindenekelőtt megújulásért kell könyörögnünk, hogy a körülöttünk élők megláthassák mindaz, ami történik, több emberi munka eredményénél. Megújulás nélkül minden növekedésben benne van a mások előtt való tetszelgés lehetősége és a lelkiismeret önmegnyugtatása. Meg kell látnunk, hogy Isten megújítása nélkül csak romokat – olykor díszes és tetszetős romokat – tudunk építeni. Amikor Isten megújító és helyreállító munkája végbemegy rajtunk, akkor átélhetjük, hogy nemcsak könyörgünk megtérésekért, hanem „tele lesznek a romba dőlt városok emberek tömegével”... Keresztyén házirend Kolosé 3,18–21 A hét végéhez érkezve jó újból olyan igéket olvasni, amelyek a keresztyén családok jó rendjéről tesznek bizonyságot. Hiszen mindannyian fontosnak tartjuk, hogy rendezett családi életet élve örömteli, szeretettel teljes és harmonikus körülmények jellemezzék otthonunkat. Fontos megértenünk újból és újból, hogy a jó rend kialakulásában mindannyiunknak megvan a maga feladata. Legyünk feleségek vagy férjek, gyermekek vagy szülők, meg kell tanulnunk a magunk kötelességeit teljesíteni. Gyakran jobban tudjuk, hogy mi a másik kötelessége, hol kell megváltoznia ahhoz, hogy rendezettebbek legyenek a dolgaink. De vajon azt is ilyen világosan tudjuk-e, hogy nekünk mit kell tennünk? Ha rendezett családi életet, Istenről tanúskodó jó rendet, őszinte szeretetközösséget akarunk a családunkban, azzal kell foglalkoznunk, amit nekünk tanít az Úr. Gyermekekként meg kell értenünk, hogy a szülőknek való engedelmesség Isten előtt kedves cselekedet. Feleségekként meg kell értenünk, hogy a férjnek való engedelmesség nem valami régimódi dolog, hanem az Úrban illő viszonyulás. Férjekként meg kell tanulnunk úgy szeretni feleségünket, hogy ezzel segítsük az engedelmességüket. Szülőkként pedig tanulnunk kell a gyermekeinkre való odafigyelést, hogy egészséges felnőttekké válhassanak. Imádkozzunk azért, hogy készek legyünk Istenben és Istentől tanulni!