Vezetsz, Uram vezetsz

Vezetsz, Uram, vezetsz, érzem szent kezedet,
Veszélyes szirteken, sötét ormok felett,
Zajló hullámokon, hol minden elhagyott,
Utamra fényt derít rengő csillagzatod.

Te vagy az irgalom, Te vagy a szeretet,
Mindenható, örök jó mindenek  felett.
Villámos vész után a békét Te adod,
Forró esdeklésünk kegyesen hallgatod.

Vezess, Uram vezess, ha vétek megkísért,
Hogy el ne hagyjalak tűnő világokért.
Zúgó vihar nem árt, letörlöm könnyemet,
Újult erőt Te adsz, viszem keresztemet.

Majd révbe érkezem, megállok egykoron,
Nyugodni szíveden jó lesz hegyfokon.
Fehér virág nyílik, könnyezni nem lehet,
Leveszed vállamról súlyos keresztemet.

-,-,-,-,,,,,-,-

Ó HA SEJTENÉK
Ó ha sejtenék, akik kételkednek,
és hitelt nem adnak, Isten Igéjének,
mily drága kincs az, mit elvesztegetnek,
lelki békéjükre, nélküle nem lelnek.

Isten üdvtervétől, messze eltérnek.
Földi küldetésük, értelmét keresve,
nem jó irányba, téves útra lépnek,
akik bizodalmat, a világba vetnek.

A helyes útra, csak azok lelhetnek,
kik keresik Istent, hittel, reménységgel.
Bízva végtelen, nagy szeretetében,
biztonságot ad Ő, a benne hívőknek.

Egyszülött Fiát, a világba küldte,
hogy utat mutasson, emberi létében.
Hogy bűnös ember, szabadulást nyerjen,
ki Istentől távol, hozzá visszatérjen.

Szeretetének, oly nagy a mélysége,
bűneinknek terhét, keresztre felvitte.
Tisztára mossa, lelkét az embernek,
kínok közt kiontott, megváltó vérével

-,,-,-,-,-,-,,,-,-