Zsoltárok 31:16-25.

16-19. vsz: Kezedben van sorsom. Teljesen Istenre hagyatkozik a zsoltáros, mintha a szabadításban lett volna már tapasztalata. Ellenségei Isten ellenségei, a zsoltáros pusztulása Isten dicsőségének a csökkenését jelentené, ha  kegyes romlásában, pusztulásában gyönyörködhetne is valaki.

20-23. vsz: Isten szeretete végtelen. Himnikus hangon hirdeti a zsoltáros Isten kimeríthetetlen jóságát, melyet az őt félőkön újból és újból megbizonyít.

24-25. vsz: Szeressétek Jahvét. Erre hívja fel a szövetséges népet az író. Bizonyságtétele: őket megőrzi, a kevélyeknek megfizet.

Napi gondolat:

„Én ugyan azt gondoltam ijedtemben: Elvettettem szemeid elől” (Zsoltárok 31:23)

A zsoltáros az ellenségeinek üldözése közepette halálfélelemben keresi a szabadulást. Nem látja a kiutat. Egyszer csak azt veszi észre, hogy ebben a helyzetében Isten meghallgatta. Szabadulást ad neki, ami egyben küldetésévé válik: Isten népe között hirdetni az Úr szeretetét, a benne való megerősödést és megbátorodást.

Adja a mi Urunk, hogy mi is lássuk meg: Jézus Krisztus  szabadító kegyelme velünk van újból és újból, hogy küldetésünket tudjuk teljesíteni. Hirdessük: szerethetjük a mélységek közepette is, megerősödhetünk és megbátorodhatunk segítségével. Ámen.

Imádság:

Minden erőnek forrása, Úr Jézus Krisztus! Köszönjük, hogy lelkünk elgyengülésében Te mellettünk vagy és küldetést adsz nekünk!

Kérünk, add a Te szeretetedet, hogy mi is tudjunk szeretni Téged, embertársainkat. Benned megerősödve, megbátorodva tudjuk küldetésünket teljesíteni. Ámen.

-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,,-,,-,

Zsoltárok XXXII.

A bűnbocsánat-nyerés boldogsága

Neked vallom meg vétkeimet! Bűnbánati zsoltár, tanító, hálaadó tartalommal. Pál a Róma 4:7-8-ban idézi az első két verset. Augustinus, Luther és mások életét meghatározó imádság.

A bűnvallás általános formája ismert volt az Ószövetségben (II.Mózes 16:21). Itt személyes formában jelentkezik, de a fejleménye az írásnak, hogy Isten válasz b bűnbánatra a kegyelemből való bocsánat (nem cselekedetekből). Nyelvezete alapján fogság előtti időből való.

1-2 vsz: A bűnbocsánat öröme. A zsoltáros szívéből árad a boldogító hitvallás, megújult, megbékélt, felszabadult lélek örvendezése és bizonyságtétele.

3-5. vsz: A bűn elhallgatása elpusztítja az életerőt. Amíg a zsoltáros magába zárta bűnét, addig életerejét veszítette el, mert Isten keze ránehezedett. Az Isten szövetségében élő ember bűnével kilép a szövetségből, ami testileg és lelkileg tönkreteszi. Bűnvallással nyer bocsánatot, ismét a szövetség kötelékébe kerül. Septuaginta a 4. vsz-ben szereplő nyár (=qacij) szót elnézésből fordítja tövis (qóc)-nak.

6-7. vsz: Istenhez imádkozik minden hívő, ha bajba jut. A kezek felemelésével való imádság esdeklés. A nagy vizek áradása a veszedelem támadását jelzi.

8-10. vsz: A kegyes ember másokat is tanít. A zsoltáros a körülötte levőket taníja az útra, az életfolytatásra intvén: bűnözőket sok szenvedés éri.

11. vsz: Örvendjenek és ujjongjanak a kegyesek. Első verssel cseng össze a zárás.

Napi gondolat:

„Bevallom hamisságomat az Úrnak – és te elvetted rólam a bűneimnek terhét” (zsoltárok 32:5)

Az ember lelkében érzi bűneit. Elkövette, el akarja rejteni, nehogy kitudódjon. Ezt hordozza zsoltáros, ami gyötri lelkileg, testileg, betegséget okoz neki.

Egyszer megáll a zsoltáros Isten előtt, kiönti lelkét, elmondja a titkos bűneit és azt veszi észre, hogy testében, lelkében megújul. Nem a zsoltáros jócselekedetéért, hanem Isten kegyelméből.

Jézus Krisztus ezért halt meg a kereszten, hogy tudjunk a lábai elé leborulni bűneinket elmondva. Meglátjuk, nem marad el a kegyelmes válasza: „eredj el, többé ne vétkezzél” (János 8:11). Ámen.

Imádság:

Bűnbocsátó, Megváltó Úr Jézus Krisztus! Köszönjük, hogy előtted kiönthetjük lelkünket, Te pedig bűnbocsátó kegyelmeddel veszel körül bennünket.

Kérünk, taníts bennünket arra, hogy Tőled ne féljünk, merjünk eléd menni a mi bűneinkkel. Ámen.