Reményik Sándor: Ó ISTENEM...  

Ó Istenem, szabadíts meg engem magamtól.

Tövig, gyökérig hamisság vagyok.

Hamis, hazug, üres, idétlen élet,

Korcs mozdulatok és hiú beszédek.

Csak akarok, valamit akarok

És minden balra dőlt el.

Add nekem üres locsogás helyett

A hallgatás súlyos, zord aranyát,

Vagy szenvedésemre piros pecsétet,

Add vissza lelkem, szabadságom,

A belső méltóságot add nekem,

Adj nekem igaz, véres szavakat,

Add nekem ajándékba magamat, -

Vagy szabadíts meg örökre magamtól. 

           

Bácsi Sándor: Hálazsoltár a szabadulásért

Uram! Lelked tesz valóban szabaddá!

Kivisz monoton napok börtönéből,

Letöri a félelem vasbilincsét,

A mindennapok gondja szúrós gúzsát

Mindig remény kő hit-szárnyakra váltja:

A testet-lelket elsorvasztó gályák

Lapátja helyett könnyű terhet hordhatsz.

Nem gyötörnek kicsinyes aggodalmak,

Nem ösztökélnek vakmerő remények,

Kövek konok felgörgetése helyett

Nagy küldetéssel a hegycsúcsra nézek,

Hol napnál fénylőbb szent célom kitűzted:

- Hirdesd: az élet több a puszta létnél,

Araszoló kis vágyak bús nyűgénél.

Segíts legyőzni még-vonakodásom.

Ne rémítsen, ha Lelked szele zendül;

Ne fájjon, mikor Lelked tüze éget;

Ne fontolgassam, hogy a messzeséget

Amelyre küldesz, meddig bírja lábam.

Hiszen: Lelked tesz valóban szabaddá.

Erő van abban – és biztos ígéret!

(Hozsánnázó napok, II. kötet, 708. old)

Bódás János: Megjelent

Minden embernek megjelent
az Isten kegyelme.
S ez mindenre elég annak,
ki hinni mer benne.

Kegyelmet nyert? Kegyelmezhet!
Áldást mond, nem átkot.
Az bocsáthat meg, kinek már
Isten megbocsátott.

Kiért Krisztus vérét adta,
nem gyűlöl, nem ont vért,
elvet fegyvert, erőszakot,
s másokkal jó szót ért.

Minden embernek megjelent,
s ha mind elfogadnánk,
felvirradna a világra
a rég várt szabadság.

Latrok, paráznák, gyilkosok
tőle tiszták lesznek:
újjáteremtő hatalma
van a kegyelemnek!

A bűnösöknek jelent meg,
nem az "igazaknak",
kik a halál posványába

mélyen beragadtak.

Akkor tiéd, ha úgy érzed:
nem vagy méltó erre...
Nézd: még nékem is megjelent
az Isten kegyelme!

Balássy László:A tökéletes törvény

Időtlenné növekszel az Időben,

ki az Egész sugár- fény-tükre vagy,

kölcsön-vonzás a földöntúli körben,

kicsinységedben is világnyi-nagy.

S e törpe-óriásban futna egybe

a Mérhetetlen és a Mérhető:

a lét-fölötti- Lét örök szerelme,

és a természet-hódító erő.

S ahogy tudatod, magasabbra törve

a távol csillag-tereket bejárja,

mind teljesebben sugárzik fölötte

a Tökéletes Törvény glóriája –

Hozzá köt a Teremtő Gondolat,

s ki Benne rab, mindörökké szabad.

(Hozsannázó Napok, III. kötet, 119. old)

Csanád Béla: Prófécia

És szólt az Úr:

eljön majd az idő,

amikor iparcikk lesz az ember,

egy lesz a világ tárgyai között,

saját magának rabszolgája,

s maga állítja elő önmagát,

de ki szabadítja fel

önmagától?

(Hozsannázó Napok, III. kötet, 171. old)