SZEPTEMBER 26.  A helyesbített cselekvés 1Krónikák 15,1–14.25–29 Dávid nem mondott le szándékáról, hogy a frigyládát Jeruzsálembe vigye. Ez alkalommal azonban megfontoltan cselekedett. Ha valamit nem jól tettünk, hibáztunk, és Isten lehetőséget ad, hogy jóvátegyük, ragadjuk meg ezt a lehetőséget! Megemlíthetünk egy néhány dolgot, amit Dávid másképp tett, amikor sorra került a frigyláda elszállítása. Ahhoz, hogy Isten kedvesen vegye a szolgálatunkat, nagyon fontos figyelembe venni az ő igéjét. Nem nekünk kell kitalálnunk, hogy mit tegyünk az Úrért, és még azon sem nekünk kell törnünk a fejünket, hogyan végezzük a munkánkat. Mindezekben a kérdésekben Isten igéje útmutatást ad. Ahhoz, hogy áldozatunk Isten tetszését elnyerje, feltétlenül fontos a megszentelt élet. Szentek lehetünk, ha elszakadunk minden olyan dologtól, ami elválaszt min- ket Istentől, megtisztítjuk és odaszánjuk magunkat a szolgálatra. Végül, ami nem elhanyagolható a mi életünkből sem, örömmel, hálaadással a szívükben vitték a frigyládát Jeruzsálembe. Nem magukat vagy egymást szórakoztatták énekeikkel, hanem azért énekeltek, mert örömük volt az Úrban.  A nemes harc jutalma 2Timóteus 4,1–8 Ez a Biblia egyik legszebb igeszakasza. Egy olyan sportolót képzelek magam elé, aki minden akadályt le tud küzdeni, biztos a jutalmában, és várja, hogy azt átvegye. Egy ilyen sportolót kimondhatatlan boldogság tölt el, és azokat is, akik az ő örömében osztoznak. Pál megharcolta a nemes harcot, és erre buzdította Timóteust is (1Tim 6,12). Miért nemes vagy nagyszerű ez a harc? Mert a harc lelkünk érdekében folyik, és a jutalmat maga az Úr fogja át- adni nekünk. Pál apostolnak legfontosabb célja az volt, hogy győztesen kerüljön ki a harcból, és ennek érdekében mindent kész volt vállalni. „Még az életem sem drága, csakhogy elvégezhessem futásomat és azt a szolgálatot, amelyet az Úr Jézustól azért kaptam, hogy bizonyságot tegyek az Isten kegyelmének evangéliumáról.” (ApCsel 20,24) Jézus Krisztus egy nap dicsőségesen visszajön, és van egy ország, amit nekünk készített. Engedelmeskedjünk azoknak a kéréseknek, amelyeket Pál apostol Timóteushoz intézett, hogy majd mi is átvehessük a jutalmat, amit számunkra készített az Úr!

-,-,,-,-,-,,-,-,-,-,-,-,-,-

Zsoltárok LXVII.

Minden népekre kiáradt isteni áldás dicsérete

Könyörüljön rajtunk Isten és áldjon meg minket. Az Ároni Áldással kezdődik a zsoltár. Ez a templomból távozó gyülekezetnek szólt eredetileg. A zsoltáros ezt kiterjeszti minden népre. Ehhez viszont meg kell ismerniük Istent, meg kell hódolni előtte, be kell lépni szövetségébe.

Prófétai zsoltár-himnusz, a Babiloni fogság előtt keletkezett, templomi liturgiára használták.

2-6. vsz: Magasztaljanak a népek mindnyájan. A prófétai látásban minden népnek egyszer el kell jutni arra tudatra, hogy az élő Isten vezeti (és ítéli) a földön levő nemzeteket.

7-8. vsz: A föld megadta termését. Isten minden népnek készíti áldását, a földnek meg lesz a termése. Az Ároni Áldás nem hiábavaló.

Napi gondolat:

„Megáld minket Isten és féli őt a földnek minden határa” (Zsoltárok 67:8)

A zsoltáros problémája: A pap napról napra kéri Isten áldását a népre az istentisztelet zárásaként (Ároni Áldás) és azt látja, hogy továbbra is ellenség fenyegeti őket.

Erre emeli fel hangját és hirdeti: Ne csak magára kérjen Isten népe áldást, hanem minden népre. Könyörögjön azért, hogy lássák meg Isten nagyságát, szabadítását, áldásának gyümölcsét.

Ezzel lesz Isten népén az Ő áldása. Nem akkor, ha csak magára gondol a hívő ember, a gyülekezet. Mi akkor élünk jól, ha a környezetünk is jól él. Jézus Krisztus mindenkiért meghalt a kereszten.

Imádság:

Áldó, gondviselő, szabadító Istenünk, Úr Jézus Krisztus! Köszönjük, hogy Te minden népnek Istene vagy. Add a Te szabadításodat mindnyájunknak, lássuk meg, hogy a környezetünk jóléte a mi jólétünk. Ámen.

-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,