Izrael megújulása globális hírű esemény Jeremiás 31,10–14 (11–15)

Micsoda öröm! Aki szétszórta Izraelt, az gyűjti össze, bizonyítékul a pogányok előtt. Itt olyan mértékű örömről van szó, ami csak mennyei öröm, Szentlélek által való öröm lehet. Ez az ige is igazolja, csak az Úr tud igazi örömet szerezni. Mert azt akarja, hogy az övéi boldog emberek legyenek. Ne félj örülni tehát! Minek örülhetünk már most?

1. A védelemnek. A leghatalmasabb, legerősebb fegyveres őriz minket

az üdvösségre (1Pt 1,5). Az elcsatangolt bárányokat kiragadja az ordító

oroszlán szájából, és visszaviszi az akolhoz.

2. Az egységnek. Nincs Krisztusban pogány vagy zsidó, szolga, szabad,

nő, férfi, idős vagy fiatal, „mert ti mindnyájan egyek vagytok a Krisztus Jézusban” (Gal 3,28). Így lesz egy akol és egy pásztor – a jó pásztor (Jn 10,16). A mi egységünk hirdeti, hogy Krisztuséi vagyunk.

3. A lelki javaknak, bővölködő életnek (Jn 10,10). „Minden a tietek” (1Kor

3,21–22), mert az Atya „megáldott minket mennyei világának minden lelki áldásával a Krisztusban” (Ef 1,3b). Ezeknek örülünk már most, hirdetve ezáltal is az Úr szabadítását. És várjuk a zavartalan, teljes öröm időszakát...

-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,

Illetéktelen nem közeledhet 4Mózes 18,1–7

Ki volt illetéktelen? Aki tisztátalanul vagy avatatlanul végezte az Úr dolgát.

A papok a sátorban, a szentek szentje előtt, a szentélyben végeztek szolgálatot az aranyoltár körül. A léviták pedig a sátoron kívül, a sátor körül végezték szolgálatukat. Nagyon nagy felelősséggel volt megterhelve a főpap, a papok és a léviták. Nemcsak magukért vagy egymásért, hanem a külső betolakodók miatt is. Mindez azért, mert Isten szent, akihez nem férhet semmi szentségtelen. Mi az újszövetségben élünk. Királyi papság, szent nemzet, megtartásra való nép vagyunk (1Pt 2,9), akik újjászülettünk. De ez annál nagyobb felelősséget ró reánk. Ugyanis az újszövetségben sem kedves az, ha valaki tisztátalanul, szentségtelenül akarja szolgálni az Urat. Nem kedves az Úr előtt az olyan zenei szolgálat, versmondás, gyermek- és ifjúsági munka vagy igehirdetés, semmilyen szolgálat, amit megtűrt bűnnel együtt végeznek. Még az imádság is hiábavaló, ha nem tiszta kezeket emelünk fel (1Tim 2,8). A kérdés csak az: kik a felelősek ma azért, hogy semmi ne kerüljön illetéktelenül az oltárra vagy annak közelébe? Vigyázzon ki-ki magára, és imádkozzunk az elöljárókért!

-,-,,,,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,

Reménykedj fiaidat illetően! Jeremiás 31,15–17 (16–18)

Tudjuk, hogy a 15. vers már akkor beteljesedett, amikor az Úr Jézus születése táján, őt halálra keresve, Heródes sok gyermeket lemészároltatott. De ez az ige még tovább mutat, mert csodálatos ígéret van benne az Úr népe számára. Itt Ráhel, a szeretett feleség, a két kedvenc fiú anyja (Józsefé és Benjáminé), a mindenkori választott nép anyáinak a sírását jelképezi. Ha a helyzetet nézzük, van miért keseregni ma is. Nagyon sok a tékozló fiú és leány, akiknek vissza kell térniük az atyai házhoz. Ha az ígéretet el hisszük, reménykedünk. Egy szülőnek nincs nagyobb vigasztalás, mint amikor ígéretet kap arra, hogy gyermekei vissza fognak térni az idegen földről. Ebben az igében ez az ígéret szerepel. Kétszer is mondja, hogy visszatérnek a fiak. Vigasztalás az is, amikor kijelenti, hogy a szülők fáradozása a gyerekvállalásban, gyereknevelésben, értük való imádkozásban

nem hiábavaló, hanem meglesz a jutalma. Bárcsak sokan bele tudnának kapaszkodni ma is ebbe az igébe erős hittel, és úgy imádkozni a

gyermekekért! „Higgyétek, hogy mindazt, amiért imádkoztok és amit kértek, megkapjátok és meg is adatik nektek!” (Mk 11,24)

Imádkozzunk a fiatalok és a hívő szülők gyermekeinek megtéréséért!

-,-,-,-,-,-,-,-,,-,-,-,-,-,--,,-

Ne legyünk kérkedők! Galaták 5,19–26

Isten Lelke új életet adott mindazoknak, akik igazán megtértek. A test, az

óember Krisztussal együtt keresztre lett feszítve kívánságaival együtt. Mégis hogy lehet, hogy helyet kap a hiú dicsőségvágy és a dicsekedés az ilyen szívben? Ez a kettő nem fér össze. Milyen szomorú, amikor hatalmi harcok osztják meg a gyülekezetet. Az ilyesmit mindig a dicsőségvágy mozgatja. Pedig az ige útmutatást ad mindenben: „aki tisztességet akar, előbb legyen alázatos!” (Péld 15,33) Tanuljuk meg: „Más dicsérjen téged, ne a te szád, az idegen, és ne a te ajkad!” (Péld 27,2) Tévesen úgy gondolhatja valaki: „én az Úrnak minden tiszteletet megadok, de hát az emberekkel más a helyzet. Ez vagy az nem érdemli meg...” De azt mondja az ige: „aki nem szereti testvérét, akit lát, nem szeretheti Istent, akit nem lát” (1Jn 4,20). Kérdés persze, hogy mivel van tele a szív. Mert a szívnek teljességéből szól a száj (Lk 6,45). A testet ne úgy gondozzátok, hogy bűnös kívánságok ébredjenek benne (Róm 13,14). Most vizsgáljuk

át szívünket! Milyen indulat kapott helyet bennünk a mai nap során? Kérjük Istent, vezessen Szentlelkével az igazság útján!