SZEPTEMBER 19. Sámuel kéháti ősei 1Krónikák 6,7–13
(22–28) Ha Sámuel családjára gondolunk, rendszerint először édesanyja, Anna jut
eszünkbe, aztán édesapja, Elkána. És nem a másik család, ahol ő az apa, s fiai:
Jóél és Abijjá. A krónikás föl se jegyzi felesége nevét. Hú de rossz néven
venné ezt ma sok feminista harcos. Az Istennek meg tetszett így, hogy a
Bibliában a családi felelősség hordozóiról neveztesse a családokat. Hogy Sámuel
sokat várt a fiaitól, azt láthatjuk abból, hogy a bíráskodást öregkorában rájuk
hagyományozta. De csalódnia kellett. Mintha csak a gyerekkorában Élinél töltött
évek elevenedtek volna meg előtte, csak azzal a rossz hírrel együtt, hogy ezek
a saját fiai. Úgy látszik, előfordul, hogy Isten nagy embereinek, hűséges
szolgáinak a gyermekei mégis eltérnek az Úrtól. Vagy mert elkényelmesednek (apa
hívő, ez elég), vagy mert a nagy ember képmutató, vagy mert a szolgálat mellett
elhanyagolja a családját. Sámueléknél vajon melyik történt? Szeretnénk hinni,
hogy az első. A fiúk elvettettek Isten és a nép előtt. Na de ki is lesz az öreg
Sámuel kis unokája? A krónikás megörökítette a 18. versben... Nagypapák, sose
adjátok föl! Gondolatunk felfegyverzése
1Péter 4,1–5 Legyünk fakírok? Vagy vezessük be újra a középkori szerzetesrendek
ön- kínzó módszereit, hogy legyőzzük testünkben a bűnre való hajlamot? Pál
apostol ír arról, hogy ne nagyon kényeztessük a testünket (hol van ez a mai
wellnesses közfelfogástól!), mert nem mindegy, milyen vágyakat ébresztünk föl
magunkban, de azért jó tudni, hogy nem a mi nagy szenvedéseink szabadítanak meg
bennünket a bűntől. Krisztus szenvedése szabadít meg egyedül. Ő pedig már
elszenvedett értünk minden büntetést. Őbelőle erőt meríthetünk, hogy le tudjuk
győzni a kísértést, vagyis el tudjunk szakadni a bűntől. Mégis, amikor jól megy
a sorunk, kevésbé keressük az Istent. C. S. Lewis emlékezetes szófordulata
nagyon is helytálló megfigyelés: a fájdalom Isten megafonja. Vajon mennyi még
testi életünk hátralévő ideje? Lesz még részünk szenvedésben biztosan. Vajon
tudjuk-e – Nemes Ödön jezsuita szerzetes és lel kigondozó szavaival élve –
magunkhoz ölelni a szenvedést, a halált, hogy ne keserűség, de győzelem
születhessen belőle, egyre fokozódó közelség Istenhez, s így a bűnök elhagyása?
És ha egyedül maradunk?
-,-,-,-,-,-,-,-,,-
Zsoltárok
LV.
Könyörgés
hamis atyafiak ellen. Vigasztalódás Istenben.
Ellenség
és hűtlen barát sem árthatnak. Prófétai szellemű zsoltáron érezhető, hogy több egységből áll.
Lehet, hogy idők folyamán dolgozták egybe. Keletkezése: Jeruzsálem ostroma és a
Babiloni fogság közti idő (701-598).
2-12.
vsz: Bárcsak szárnyam volna, mint a galambnak. A zsoltáros Istenhez könyörög, mert az
ellenség és bűnözők miatt nincs nyugalma. Galamb módján szeretne kiszállni a
pusztába. A várost, ahol él, ellenség veszi körül, belül pedig nyomor, erőszak
és csalárdság (Történelmileg az Asszír ostrom idején volt így Jeruzsálem
701-től).
13-16.
vsz: Akivel meghitt közösségben éltem együtt. Az ellenségtől elviselhető a gyalázkodás, de a baráttól
nem. A legnagyobb veszedelmet kéri rá a zsoltáros: elevenen szálljon a Seólba
(IV. Mózes 16: Kóré, Dátám és Abirám, akiket a föld nyelt el). A hűtlen barát
lehet Akhitófel, aki Absolon lázadásakor Dávid ellen fordult (II. Sámuel
16:21kk.).
17-22.
vsz: Megváltott engem, békességben vagyok. A zsoltáros Istenhez könyörgött és szabadítást nyert. Ő is
bizonyságtételekből tudta, hogy Isten meghallgatja az Ő szövetségében élőket,
ha hozzá kiáltanak. A szövetség megrontóinak büntetés a részük.
23-24.
vsz: Vesd az Istenre terhedet. Istenben való bizalom megnyilvánulása. Ő nem engedi, hogy a
kegyes meginogjon, ellenségeitől idő előtt sírba taszítja.
Napi gondolat:
„Estve, reggel és délben panaszkodom és sóhajtozom, és Ő meghallja
az én szómat”
(Zsoltárok 55:18)
A zsoltáros fájdalma: Lakhelyét (városát)
ellenség veszi körül, belül hamisság és ártalom uralkodik. Ezt tetézi, hogy a
zsoltáros legjobb barátja, akivel édes bizalomban élt, még ő is ellene fordult.
Ezért nem tud mást tenni, mint este, reggel és délben (azaz egész nap) az Úrhoz
sóhajtozik. Ha még nem is történt meg, de abban a hitben él, melyet atyáitól
örökölt, hogy Isten meghallgatja. Az Úrra veti terhét és gondot visel róla, nem
engedi, hogy inogjon. Adja nekünk a Megváltó Úr Jézus Krisztusunk. Ámen.
Imádság:
Könyörgésünket meghallgató, Megváltó Úr
Jézus Krisztus! Köszönjük, hogy életünk terhét, lehet az ellenséges
környezetünk, belső viszály, vagy épen a barát hátbatámadása, mind Rád
vethetjük.
Hálával állunk meg előtted, hogy nem
utasítasz el bennünket, hanem szilárd talajt adsz lábunk alá, hogy
küldetésünket tudjuk teljesíteni. Ámen.
-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,,-
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése