A megtérés vezet a kegyelem erőterébe Jeremiás 29,8–14

Lehet, hogy hosszú volt a hetven esztendő, és sokan meghaltak az eltelt

idő alatt, de reménységre akkor is szükségük volt az embereknek.

A remény első hangja az volt, ahogy Isten célt ad a fogságban élőknek.

A második üzenet arról szólt, hogy milyen távoli kilátást ad Isten a népnek. Az embereknek óriási szükségük van a távoli jövőről szóló reményre. Akinek nincs hosszú távú jövője, az a jelenben két végén égeti a gyertyát. Csak a jelennek él, és rövid távú boldogságra rendezkedett be. Isten megtanít bennünket, hogyan lehet hosszú távú reménységünk, ami nemzedékeken át is áldást hoz. „Ha segítségül hívtok, és állhatatosan imádkoztok hozzám, akkor meghallgatlak benneteket” – mondja az Úr. Fontos, hogy felfogjuk az elménkkel és a szívünkkel, hogy a teljesülés egyik feltétele a mi oldalunkon áll: megalázkodásunk, imádságunk, bűnbánatunk. A másik oldalon Isten kegyelmes ígérete található.

Mikor kezdődik a reményteljes jövő? Akkor, amikor évtizedek múlva beteljesedik? Nem. Hit által abban a pillanatban tiéd az ígéret, amikor elhiszed,hogy a hatalmas Isten beteljesíti azt.

-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-

Ászá szerencsétlen szövetsége 2Krónikák 16,1–6

Sokszor érez az ember fenyegetettséget életének különböző problémáiban.

Ez a kiszolgáltatottság arra késztet bennünket, hogy tenni kell valamit!

Eddig a pontig minden rendben van. De mit tegyünk? Felmerülhet bennem,

hogy megoldom a magam erejéből. Igen ám, de kevés vagyok hozzá. Az is

felmerül lehetőségként, hogy kerülő utakat keresek, esetleg felbujtok valakit, hogy oldja meg a vitás helyzetem. Általában ilyenkor még nagyobb kavarodás a következmény. Esetleg bízzam Istenre, aki eddig is segített? Az ő szövetsége valóban erősebb minden más köteléknél. A döntésekben automatikusan kell működnie az iránta való bizalomnak. Megtámadtak? Hozzá fordulok segítségért. Vállalom, hogy Isten vezetése szerint reagálok, és munkálom a békességet. Ha kell, tűrök, és viszek mindent a kereszt alá,

mert Megváltóm is ezt tette! „Mikor gyalázták, nem viszonozta a gyalázást;

amikor szenvedett, nem fenyegetőzött, hanem rábízta ezt arra, aki igazságosan ítél.” (1Pt 2,22–23) Az ő szövetsége, a golgotai vér megvéd az ősellenségtől, mert Krisztus azért jött, hogy az ördög munkáit lerontsa (1Jn 3,8)! Ámen.

-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,--,,

Egy lázító levélíró ítélete Jeremiás 29,24–32

Semajá levele a jeruzsálemi vezetőknek arról szólt, hogy „utasítsák rendre”

Jeremiást, akit a féleszű próféták közé sorolt. Ebben a lázításban természetesen „hazabeszélt”, mert ő is, mint a többi fogoly, szerette volna, ha minél hamarabb hazatérnek a fogságból. Gőgjének és lázadásának eredménye az lett, hogy sem ő, sem pedig leszármazottai nem tértek vissza a fogságból. Óriási felelősség az ember számára, hogy életének egy pontján, nehézségben, elkeseredésben, felelős döntésben merre indul el, mert egy életre, sőt nemzedékekre meghatározhatja azt a mintát, ami szerint működnek majd a dolgok. Ez a minta lehet az istenfélelem és az áldás válasza, de lehet a lázadás és az átok vonala is. Te milyen sémát mutatsz a családodnak, mire bátorítod őket viselkedéseddel, mentalitásoddal? Lehet, hogy ma még nem látod, de mindenfajta cselekedet gyümölcsöt hoz.

„Ne tévelyegjetek: Istent nem lehet megcsúfolni. Hiszen amit vet az ember, azt fogja aratni is: mert aki a testének vet, az a testből arat majd pusztulást; aki pedig a Léleknek vet, a Lélekből fog aratni örök életet.” (Gal 6,7–8) /

-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,,-,-,-,--,

Dühösen fogadott intés 2Krónikák 16,7–10

Nagyon nehéz elviselni, ha olyasmit hallasz magadról, amit nem szeretnél.

Pedig sokkal hamarabb gyógyuláshoz vezet, ha az ember szembenéz

azzal a bűnnel, amit elkövetett. Sokan mégis azt gondolják, hogy ha nem

néz szembe a valósággal, akkor kibújhat a felelősség alól. Érdemes megfigyelni a leleplezést követő reakciókat. Harag, agresszió, elutasítás. Ez mind annak a következménye, hogy Ászá eltávolodott Istentől, és előjött az óemberi természete. Önuralma meggyengült, nem igazán törődött senki előtt a viselkedésével. Másoknál képmutatás, magyarázkodás és hazudozás követi a leleplezést. Mindegyik irány struccpolitika. Attól, hogy nem veszek tudomást a bűneimről, azok még léteznek, és titkon vagy éppen látványosan, de tönkreteszik az életem. Olyan, mintha a rákos betegséget, amit időben diagnosztizáltak, nem venném komolyan, és hónapokkal, évekkel halogatnám a kezelését. Biztos halálhoz vezet. Inkább vállald a szégyent és fájdalmat, mint hogy együtt élj a bűnnel!

„Pillanatnyilag ugyan semmiféle fenyítés nem látszik örvendetesnek, hanem keservesnek, később azonban az igazság békességes gyümölcsét hozza.” (Zsid 12,11)