SZEPTEMBER 19. Sámuel kéháti ősei 1Krónikák 6,7–13 (22–28) Ha Sámuel családjára gondolunk, rendszerint először édesanyja, Anna jut eszünkbe, aztán édesapja, Elkána. És nem a másik család, ahol ő az apa, s fiai: Jóél és Abijjá. A krónikás föl se jegyzi felesége nevét. Hú de rossz néven venné ezt ma sok feminista harcos. Az Istennek meg tetszett így, hogy a Bibliában a családi felelősség hordozóiról neveztesse a családokat. Hogy Sámuel sokat várt a fiaitól, azt láthatjuk abból, hogy a bíráskodást öregkorában rájuk hagyományozta. De csalódnia kellett. Mintha csak a gyerekkorában Élinél töltött évek elevenedtek volna meg előtte, csak azzal a rossz hírrel együtt, hogy ezek a saját fiai. Úgy látszik, előfordul, hogy Isten nagy embereinek, hűséges szolgáinak a gyermekei mégis eltérnek az Úrtól. Vagy mert elkényelmesednek (apa hívő, ez elég), vagy mert a nagy ember képmutató, vagy mert a szolgálat mellett elhanyagolja a családját. Sámueléknél vajon melyik történt? Szeretnénk hinni, hogy az első. A fiúk elvettettek Isten és a nép előtt. Na de ki is lesz az öreg Sámuel kis unokája? A krónikás megörökítette a 18. versben... Nagypapák, sose adjátok föl!  Gondolatunk felfegyverzése 1Péter 4,1–5 Legyünk fakírok? Vagy vezessük be újra a középkori szerzetesrendek ön- kínzó módszereit, hogy legyőzzük testünkben a bűnre való hajlamot? Pál apostol ír arról, hogy ne nagyon kényeztessük a testünket (hol van ez a mai wellnesses közfelfogástól!), mert nem mindegy, milyen vágyakat ébresztünk föl magunkban, de azért jó tudni, hogy nem a mi nagy szenvedéseink szabadítanak meg bennünket a bűntől. Krisztus szenvedése szabadít meg egyedül. Ő pedig már elszenvedett értünk minden büntetést. Őbelőle erőt meríthetünk, hogy le tudjuk győzni a kísértést, vagyis el tudjunk szakadni a bűntől. Mégis, amikor jól megy a sorunk, kevésbé keressük az Istent. C. S. Lewis emlékezetes szófordulata nagyon is helytálló megfigyelés: a fájdalom Isten megafonja. Vajon mennyi még testi életünk hátralévő ideje? Lesz még részünk szenvedésben biztosan. Vajon tudjuk-e – Nemes Ödön jezsuita szerzetes és lel kigondozó szavaival élve – magunkhoz ölelni a szenvedést, a halált, hogy ne keserűség, de győzelem születhessen belőle, egyre fokozódó közelség Istenhez, s így a bűnök elhagyása? És ha egyedül maradunk? 

-,-,-,-,-,-,-,-,,-

Zsoltárok LV.

Könyörgés hamis atyafiak ellen. Vigasztalódás Istenben.

Ellenség és hűtlen barát sem árthatnak. Prófétai szellemű zsoltáron érezhető, hogy több egységből áll. Lehet, hogy idők folyamán dolgozták egybe. Keletkezése: Jeruzsálem ostroma és a Babiloni fogság közti idő (701-598).

2-12. vsz: Bárcsak szárnyam volna, mint a galambnak. A zsoltáros Istenhez könyörög, mert az ellenség és bűnözők miatt nincs nyugalma. Galamb módján szeretne kiszállni a pusztába. A várost, ahol él, ellenség veszi körül, belül pedig nyomor, erőszak és csalárdság (Történelmileg az Asszír ostrom idején volt így Jeruzsálem 701-től).

13-16. vsz: Akivel meghitt közösségben éltem együtt. Az ellenségtől elviselhető a gyalázkodás, de a baráttól nem. A legnagyobb veszedelmet kéri rá a zsoltáros: elevenen szálljon a Seólba (IV. Mózes 16: Kóré, Dátám és Abirám, akiket a föld nyelt el). A hűtlen barát lehet Akhitófel, aki Absolon lázadásakor Dávid ellen fordult (II. Sámuel 16:21kk.).

17-22. vsz: Megváltott engem, békességben vagyok. A zsoltáros Istenhez könyörgött és szabadítást nyert. Ő is bizonyságtételekből tudta, hogy Isten meghallgatja az Ő szövetségében élőket, ha hozzá kiáltanak. A szövetség megrontóinak büntetés a részük.

23-24. vsz: Vesd az Istenre terhedet. Istenben való bizalom megnyilvánulása. Ő nem engedi, hogy a kegyes meginogjon, ellenségeitől idő előtt sírba taszítja.

Napi gondolat:

„Estve, reggel és délben panaszkodom és sóhajtozom, és Ő meghallja az én szómat” (Zsoltárok 55:18)

A zsoltáros fájdalma: Lakhelyét (városát) ellenség veszi körül, belül hamisság és ártalom uralkodik. Ezt tetézi, hogy a zsoltáros legjobb barátja, akivel édes bizalomban élt, még ő is ellene fordult. Ezért nem tud mást tenni, mint este, reggel és délben (azaz egész nap) az Úrhoz sóhajtozik. Ha még nem is történt meg, de abban a hitben él, melyet atyáitól örökölt, hogy Isten meghallgatja. Az Úrra veti terhét és gondot visel róla, nem engedi, hogy inogjon. Adja nekünk a Megváltó Úr Jézus Krisztusunk. Ámen.

Imádság:

Könyörgésünket meghallgató, Megváltó Úr Jézus Krisztus! Köszönjük, hogy életünk terhét, lehet az ellenséges környezetünk, belső viszály, vagy épen a barát hátbatámadása, mind Rád vethetjük.

Hálával állunk meg előtted, hogy nem utasítasz el bennünket, hanem szilárd talajt adsz lábunk alá, hogy küldetésünket tudjuk teljesíteni. Ámen.

-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,,-