2012. szeptember 13., csütörtök



A Szentlélek gyümölcse: az önuralom 1Korinthus 9,24–27
Az ókor atlétái a legszigorúbb önmegtartóztatást gyakorolták az áhított
győzelem érdekében. Atléták vagyunk mi is. Küzdőterünk maga az élet. Célunk az Isten. Tőle várjuk a számadás napján az örökzöld babérnál is maradandóbb győzelmi koszorút.
Küzdőterünk, célunk és jutalmunk tehát magasztosabb, mint a sportolóké.
Vajon fölkészülésünk is magasabb színvonalú-e, mint az övék? Félő, hogy
az önuralom gyakorlása terén az akaratunkat gyengítő kényelemszeretet miatt híjával találtatnánk. Ideje, hogy összeszedjük magunkat, és fölmérjük a győzelmünket veszélyeztető pontokat. Ilyenek például: az ital iránti vonzalom, a zabolátlan érzékiség, az indulatosság, az anyagiasság, a falánkság, a pletyka... Ezek leküzdése csak önuralommal lehetséges, mely „...képesség arra, hogy egyfelől a vágyakat,ha azok bűnös örömökre irányulnának, az értelem által korlátozza, másfelől erőssé és késszé tesz arra, hogy akár a nemes cél érdekében a gyötrelmet elviseljük” (Platón nyomán).Fölismertük a jót, látjuk a tennivalót is, most kérjünk erőt a győzelmet adó Úrtól: „Küzdelmemben állj mellettem, Harchoz erőt adj nekem!”
-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,

A Szentlélek kitöltetése Apostolok cselekedetei 2,1–13
A Szentlélek pünkösdi csodája tette eggyé a hitben először az apostolokat,
aztán a megtérteket, akik hozzájuk csatlakoztak. Az emberek örök problémája, hogy más nyelvet beszélnek, így nem képesek egymást megérteni. Más nyelvet beszél a férfi, és másikat a nő. Más nyelvet beszél a felnőtt, és másikat a fiatal. Más nyelvet beszél a keresztyén, és másikat a világ. Nyelvében él a nemzet – fogalmazta meg Széchenyi István. A közösség nem létezik közös nyelvhasználat nélkül. A nyelv teszi lehetővé, hogy a gondolatok, érzelmek, szándékok és akaratok közölhetők legyenek, így közössé válhassanak. A keresztyének Krisztusban egyek. Jézus Krisztus az, aki eggyé alkotja őket a Szentlélek titokzatos munkája nyomán, de ezt az egységet a nyelvben fejezi ki a hívő ember. Ezért elengedhetetlenül szükséges, hogy a keresztyénség időről időre újrafogalmazza azokat az igazságokat, melyek önazonosságát adják. A közös hitvallásban mutatkozik meg (írva vagy beszélve) a hit azonossága. Amikor valaki bemerítésre jelentkezik, nem elégszünk meg azzal, hogy látjuk a viselkedését, másokhoz való viszonyát, hanem igenis tudni akarjuk,hogy mit vall, mit hisz. Ezt pedig szavakban kell elmondania. Ha szavainak tartalma nem azonos a mi bibliai hitünkkel, akkor bizonyára nem fogjuk bemeríteni,
bármennyire is szimpatikus és „aranyos”.A Szentlélek tehát nem valami megfoghatatlan egységet teremt, amelyben mindannyian csak úgy megérezzük a közös nevezőt, hanem a kapcsolat szavakban
is valóságos és ellenőrizhető. Ez a tény magyarázza azt, hogy a 2000 év során miért tartotta mindig fontosnak a keresztyénség, hogy hitét megfogalmazza.
A Szentlélek segít abban, hogy Isten kinyilatkoztatott igazságait időről
időre újrafogalmazzuk úgy, hogy közben továbbra is ugyanazt jelentse. A
Szentléleknek ez a csodája segít abban, hogy megőrizzük tisztán a hitet. A
Szentlélek nyelvcsodája hatalmaz fel arra bennünket, hogy óvjuk a hívők
egységét, hogy megvizsgáljuk a lelkeket, hogy egyértelműen adjuk tovább a hitet bizonyságtételünkön keresztül. A kitöltetett Szentlélek tette egyházzá (eggyé) a bűnbánattal Krisztusban hívő
embereket. De számukra ennek valóságát a nyelvcsoda tette kézzelfoghatóvá. Bábellel szemben Isten pünkösdkor nemcsak megengedte az azonos nyelvhasználatot,  de akarja is az emberek egységét, közös beszédét. De Krisztusban. Te tudsz-e már Krisztusban a Szentlélek által egyértelmű lenni, akit nem lehet félreérteni? -

Imaáhítat: Könyörögjünk, hogy szolgálatunkat ne csupán emberi eszközökkel, hanem
Lélekkel teljesen végezzük! – 1Kor 2,1–5

-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,,-,

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése