VELEM VAN AZ ISTEN

Sokszor érzem úgy, hogy  Isten csodát tesz velem,
Mert egymás után sorra  Születik az újabb versem.
Nem kell ehhez különös  Tehetség csak annyi hogy,
Az ember végig gondolja  Az eddig eltelt életét.
Volt abban öröm bánat,  Csüggedés, de egyvalaki
Mindig segített és már  Nem is volt olyan nehéz.
Ahogy múlnak felettem az  Évek meg tanultam többet
Imádkozni és, kéréssel  Fordulni Istenhez.
Hálát adni neki minden  Egyes napért az életemért
És a családomért.  Tudom sokszor nem is
Érdemlettem, de éreztem,  Mindig velem volt a kegyelem.
Volt, hogy a reménységem  Is elhagyott engem, de Ő
A próbáltatásokban  Megfogta a kezem.
Reményt adott mikor  Nem is kértem, azt mondta
ELÉG NÉKED AZ ÉN KEGYELMEM.
Kérem a JÓ ISTENT  Hogy ezután is őrködjön
Felettem, és erősítse az én hitem!  Ha keresztet küld
Tudjam azt elviselni,  Tudjak csendben imádkozni
Kérlek Uram!  Ne hagyjál el engem!
Örömben és bánatban  Mindig legyél velem!

-,-,-,-,-,-,,-,,-,-,-,-,-,-,

 

Oswald Chambers " ISTEN JELENLÉTÉBEN BÍZVA”
"Akik Úrban bíznak, futnak, és nem lankadnak meg, járnak, és nem fáradnak el" (Ézs 40,31).

A "járásban" nincsen nyugtalanság; ez a próbája a kitartásunknak. Az erő legnagyobb teljesítménye ez: jársz, és nem fáradsz el. A Biblia ezt a szót: "jár" a jellem kifejezésére használja. János "ránézett Jézusra, amint ott járt, és mondta: Íme, az Isten Báránya!" (Jn 1,36). A Bibliában semmi sem elvont, minden élő valóság. Isten nem azt mondta: "légy szellemi ember", hanem ezt: "járj énelőttem!" (1Móz 17,1). Amikor fizikumunk vagy kedélyünk nem egészséges, mindig kívánjuk az izgalmakat. A test területén ez odáig vezethet, hogy megjátsszuk, mintha volna Szent Szellemünk; érzelmi életünk pedig rendezetlen szenvedélyekbe sodródik, és erkölcsileg tönkremegyünk. Ha szellemi téren ragaszkodunk izgató élményekhez és szárnyalásokhoz: szellemi összeomlás lesz a vége. Isten jelenlétének valósága nem függ valamilyen helytől, hanem attól az elhatározásunktól, hogy az Urat magunk elé állítjuk-e. Problémáink akkor támadnak, ha nem bízunk meg az Ő jelenlétének valóságában. Mi is tapasztaljuk a zsoltáríróval: "Azért nem félünk, ha..." (Zsolt 46,3). Ha egyszer végre a valóságra építünk, ha nemcsak tudatában vagyunk Isten jelenlétének, hanem valóság az Ő jelenléte. "Miért is félnék? Hiszen Ő itt volt egész idő alatt!" Válságos időkben kell kérnünk az Ő irányítását, de felesleges folyton mondogatni: "Uram, vezess engem, Uram irányíts engem"! Bizonyos, hogy irányít. Ha emberi értelmünk döntései nem az Ő parancsai szerint valók, akkor megállít! Ilyenkor csendben kell maradnunk és várnunk kell az Ő jelenlétére.

-,-,-,-,-,-,---,-,,--,-,-,-,--------,-,-,-,-,-