AUGUSZTUS 3. Mi
van a templomunkban? Ezékiel 8 „Nagyon furcsa, amit művelnek, de legalább az Úr
házában vannak, és nem másutt!” – hangzik az érvelés akkor, amikor valaki szeretteinek
eltévelyedett hitgyakorlatát akarja szalonképessé tenni. Csak furcsa az, amit
tesznek? Tényleg az Úr házában teszik mindazt? Mitől istentisztelet az isten-
tisztelet, mitől dicsőítés a dicsőítés, és mitől az Úr háza az Úr háza? Lehet-e
istentisztelet és az Úr dicsőítése a szórakozóhely vagy rock koncert hangulat?
Méltó-e az Úr házának nevezett épülethez, hogy ilyesmi történjék benne, és az
Úr háza-e még, ha megtörtént? Elég indok erre a „fiatalok megnyerésének vagy
megtartásának” a szándéka? Érezzük-e még a különbséget világi és hí- vő, méltó
és méltatlan, helyes és helytelen között? Ezt a néhány kérdést szeretné nekünk
szegezni Ezékiel látomása. Az egy Isten templomába bevitték az egyiptomi
állatistenek szobrát és azok kultuszát, bevitték a babiloni Tammuz-kultuszt,
minden nagy birodalom istenét és kultuszát, bizonyára abban a reményben, hogy
ha azokat ezek emelték naggyá, nyilván Isten népének is segíthetnek. Ugyan
kinek is ártana az így fel- turbózott Jahve-tisztelet? Isten népének! Komolyan
érdemes elgondolkodni azon, hogy az újítás címszó alatt végre- hajtott
engedmények, amelyektől az ébredést várjuk, a vesztünkké lehetnek! Mindnyájan egyek legyenek! János 17,20–26 Sok
szó esik manapság az egységről. Mind a politikai kampánybeszédek- ben, mind a
vallási élet hasonló jellegű és értékű szólamaiban. Vannak, aki- ket
megtéveszt, vagyis elhiszik, hogy akik nagy hangon és szívhez szólóan beszélnek
az egység szükségességéről, azok ezt szívvel-lélekkel akarják és munkálják is.
Vannak szkeptikusok, akik már ismerik a szép szólamok pszichológiáját, és
tudják: valami nemesről beszélni lehet hátsó szándékból is. Az egység sokak
számára azt jelentené, hogy mindenki alkalmazkodjon és formálódjon őhozzá. A
főpapi ima e részlete arról szól, hogy a keresztyén egység Krisztushoz és
Istenhez való igazodásban születhet meg, és nem a nagyhangú erőszakosok előtti
meghódolást jelenti, sem az erőviszonyok diktálta kiegyezést. Amikor ez a fajta
egység létrejöhet, összefogva az igazi hívőket, akkor tudja az egységes egyház
létével igazolni Istenét. Egyek tudnak-e lenni a mai hívők? Miféle célokból
születnek ezek az egységek, ki hozza létre őket? Annak az eredménye, hogy a
hívők állhatatosan ragaszkodnak a hithez és Krisztushoz? Munkálkodjunk azon,
hogy így lehessen!
AKAROM
Akarom: fontos ne legyek magamnak.
A végtelen falban legyek egy tégla,
Lépcső, min felhalad valaki más,
Ekevas, mely mélyen a földbe ás,
Ám a kalász nem az ő érdeme.
Legyek a szél, mely hordja a magot,
De szirmát ki nem bontja a virágnak,
S az emberek, mikor a mezőn járnak,
A virágban hadd gyönyörködjenek.
Legyek a kendő, mely könnyet töröl,
Legyek a csend, mely mindig enyhet ad.
A kéz legyek, mely váltig simogat,
Legyek, s ne tudjam soha, hogy vagyok.
Legyek a fáradt pillákon az álom.
Legyek a délibáb, mely meg jelen
És nem kérdi, hogy nézik-e vagy sem,
Legyek a délibáb a rónaságon.
Legyek a vén föld fekete szívéből
Egy mély sóhajtás fel a magas égig,
Legyek a drót, min üzenet megy végig
És cseréljenek ki, ha elszakadtam,
Sok lélek alatt legyek a tutaj,
Egyszerű, durván összerótt ladik,
Mit a tengerbe visznek mély folyók.
Legyek a hegedű, mely végtelenbe sír,
Míg le nem teszi a művész a vonót.
Reményik Sándor, (Isten közelében, 17)
-,-,-,-,-,,,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,,-
SAKKFIGURA
Egyszerű sakkfigurád vagyok
én Neked, Uram,
lovad, parasztod, futód,
amit akarsz, ahogy akarod.
Sosem akartam király lenni,
bástyának se lennék jó, tudom,
de jó a Te kezedben lenni,
s odaállni, ahova akarod,
ahová bölcs gondolataid
vezényelnek, s veszteg maradni, míg
kegyelmesen új jelt nem ád kezed.
Vidd velem győzelemre gondolataidat!
S ha néha netalán
ki is ütnek démoni erők,
végy kegyelmes kezedbe újra,
rendelkezz velem!
Egyszerű sakkfigurád vagyok
én Neked, Uram! .. Füle Lajos
Alapige:
2Krón 14-15.
Béke
„...Békesség volt
a földön.. Nem volt háború.” 2Krón 14,1; 15,19.
LESZERELÉS
Nézd
Gedeont, miként csökkenti egyre
Kisebb
létszámra nagy hadseregét,
Meggyőzi
őt az ihletett beszéd,
Nem
bízza békéjét a fegyverekre.
Nem
bármilyen békéért küzd esengve,
Igazságos
békéért, hogy kenyér
Jusson
mindenkinek, ki nem henyél,
S
megtérjen mind, ki Istent elfeledte.
Vitézséged
fegyvere ne a testben
Legyen
ma sem, eget ostromló ember!
A
Lélek az, ki a győzelmet adja.
E
nélkül bármilyen tömeg kevés,
A
tartós békesség felé haladva
Legelső
lépés a leszerelés.
Balog Miklós, (Első kéve c. kötetből)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése