Engedd most orcád szemlélnünk,

Uram, s adj kegyelmet nékünk!

Add, hogy szívünk e szent napon

A világtól ment maradjon.

Lelkünk hogy Hozzád emeljük,

Erőd buzgón esdekeljük;

Hogy a hívő gyülekezet,

Atyánk, egyesülne veled.

Bár ma lelkünk ment lehetne

Földi gondtól, s ünnepelne!

Minden érzésünk szent lenne,

Mint az Úr napjának csendje!

Bár meglátnók dicsőséged,

Hitszemünkkel égi fényed,

Melyet egykor ránk árasztasz,

Örök szabászattal megáldasz!

Szívünk, lelkünk öltöztesd fel

Ártatlanság köntösével,

Hogy az ítéletnek napján

Szégyenben ne égjen orcánk!

Méltass minket kegyelmedre,

Vígy fel égi seregedbe,

Hol már jajszó nem hallatszik,

Csak üdv-hozsanna visszhangzik!

F. G. Klopstock (1724-1803)

A hit hangjai, 1960. 267. ének.

Megterhelt lélek, tedd le gondod,

Nézz fel az égre, fáradt szív!

Felvirradt immár kedves napod,

Melyen az Úr házába hív.

E napon támadt fel a sírból

Megváltónk győzelmesen.

Most nyugodj minden földi gondtól,

E nap néki szentelt legyen!

Tedd Egyiptomnak terhét félre,

Nyugodjon ma a tégla, sár!

Az Úr lábánál csend és béke,

Üdítő víz és manna vár.

Ó, jöjj az Úr templomába,

Teljesítsd, mit ajkad ígért;

Itt merülj buzgó, hő imába,

Jóvoltáért Istent dicsérd!

A szívem Jézus felavatta,

Hogy neve ott fényeskedjék;

Ó, Uram, csak Te lakozz abba,

Legyen néked kedves hajlék!

Az örök élet Igéjével,

Fényeddel töltsd be teljesen,

Királyi széked állítsd itt fel,

Hadd legyen a legfőbb helyen!

Chr. Wegleiter (1659-1706)

A hit hangjai, Budapest, 1960. 269.ének.