2012. augusztus 23., csütörtök


Bűnvallás és bűnelhagyás Apcs.19,18–20
Kiszámították az elégetett könyvek értékét? Ki számolta ki, és miért?
Olyan nehéz elhinnem, hogy az apostolok, vagy esetleg maguk az elégetők.
Újságírók meg nem voltak még akkoriban. Mi értelme lett volna annak,
hogy a tulajdonosuk számolgassa, mennyit érnek a piacon azok a könyvek?
Ők elvégre kifejezték az égetéssel, hogy mennyit jelent számukra az adott
tárgykupac. Szerintem azok számolgattak, akik bámészkodni mentek oda,
nézni az „őrülteket”, akik kidobnak ennyi pénzt az ablakon. A hívő ember is
sokszor azt gondolhatja, megőriz ezt meg azt, korábbi praktikái eszközeit.
Mióta megismerte Jézust, tudja, hogy ezeknek már nincs ereje, tehát nem jelent
semmit, hogy ott vannak-e a lakásban vagy sem, úgyse hisz bennük.
Úgy látszik, mégse mindegy, hogy miket tartunk otthon. Sajnáljuk kitépni
abból a gyönyörű magazinból azt a horoszkópos oldalt, főleg, hogy a hátoldalán
olyan jó kis receptek vannak? Barbár dolognak érezzük elégetni az
álomfejtős, jóslásos könyvecskéinket? Az apostolok idejében pedig az ige
hatalmas terjedése lett az ilyen tettek eredménye. Akkor csak nem lehet fölösleges...

-,-,-,-,-,-,-,,,-,-

Az odaszánás változatai 4Mózes 29
Valljuk be, hogy végigolvasva ezt az egy híján negyven igeverset se kerültünk
áhítatos hangulatba! (Ha egyáltalán végigolvastuk, és nem „lapoztunk”
a szemünkkel a sokadik „egy bakot is” után.) Nem minden ige való
áhítatra, ami a Bibliában van... Most mit tegyünk? Kedd reggel van, és
szükségünk van Isten erejére mai napunkhoz, és a héthez is, hiszen még az
elején vagyunk. A hetedik hónap első napja a zsidóknál nem július elsejét
jelentette, hanem újév napját. Értjük, ugye: hetedik hónap, első napja. Ez a
bizonyos kürtzengés napja emlékeztet bennünket is a nálunk honos újévi
„kürt”–zengésekre. Lassan 2009 első negyedévének végéhez érünk. Újévkor
talán sok áldozatot felajánlottunk az Úrnak. Megtettünk-e belőlük akár csak
egyet is? Megértettük-e az „irgalmasságot akarok, nem áldozatot” igei üzenetét?
Itt vagyunk a mai nap elején. Legalább ma meg tudnánk-e tenni azt,
amit Istennek ígértünk ennek az évnek az elején? Egy egyszerű keddi nap.
Oda tudnánk-e szánni Istennek ma a szavainkat, engedelmességünket a
munkahelyen, a családban? Ne feledd: irgalmasság! Mindenféle bakok és bikák
nélkül...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése