-,-,,-,-,--,,-,-,-,-,-

A bosszúálló Úr 4Mózes 31,1–24

Az Ószövetség nagy öldöklései, amelyeket ráadásul maga Isten rendelt

el, teljesen idegenek tőlünk. Amíg a Jóisten megőriz bennünket a háborútól,

nemigen indulunk kora reggel azzal útnak, hogy gyilkolni menjünk. Azért

mégis előfordul, hogy így indulunk el. No nem késekkel, de haditervvel, nem

harci színekben, de harci indulatokkal. Hogy miért? Bosszút állni! Ha van

köztünk ma , aki tudja, kin és hogyan kellene bosszút állnia, annak figyelmébe ajánlhatjuk Pál apostol szavait a római levélből, ahol arról tanítja a

nagy igazságérzettel és kis alázattal rendelkező „szeretteit”, hogy ne álljanak

bosszút önmagukért, hiszen mióta valamennyien Krisztus bocsánatából

élünk, azóta már nem ez a módi. Az igazság- igazság maradt, de az igazságszolgáltatást leghelyesebb Istenre bízni, és nem várni remegő örömmel ellenségünk pusztulását, hanem azon igyekezni, hogy jóval győzzük meg a

rosszat. Na ez aztán az igazi harc! Leküzdeni magunkban a bosszúvágyat,

és kigondolni, hogy mi jót tehetnék az ellenségemmel – erre segítsen ma a

mindenható Isten, aki úgy bocsát meg nekünk, ahogyan mi is másnak.

Megtérés tiszta szívből 1Sámuel 7,1–6

Vizet önteni az Úr elé? Az is valami? Eljöhet az idő, amikor a mi vidékünkön

is újra áldozati értéke lesz a víznek. De ma nem tartunk ott. Vizsgáljuk

csak meg magunkat, hogy amit Istennek adunk, az valóban áldozat-e! Nem

elegendő az, hogy van rá példa a Bibliában. Benne van a Bibliában, hogy az

özvegyasszony csak két fillért adott, mégis megdicsérte az Úr. Nálunk már

nincs is fillér, a legkevesebb, amit adhatunk: 5 Ft. – Mégsem érdemlünk érte

dicséretet. A lator csak utolsó perceiben ismerte el Úrnak Jézust, mégis üdvözült.

Mi nem raboljuk-gyilkoljuk végig az életünket, csak egy kicsit szeretnénk

kipróbálgatni, milyen is lenne, ha nem annyira lennénk hívők, aztán

majd úgyis megbánjuk és megtérünk. – Nem feltétlenül a paradicsomban fogunk

találkozni Jézussal.

Szívből ragaszkodni az Úrhoz, egyedül neki szolgálni, mindez elég kizárólagosan

hangzik. Ez kedves előtte. Ha bukdácsolva is, de folyton igyekezni

a jóra, ezt tudja megáldani. Ideje lenne már elhajítani bálványainkat. Miért

kellene akár húsz évet sóhajtozva végigvárni, mikor az áldás ma is a miénk

lehet? A Jóistenen sose múlt...