Az én világom
Ez
a világ: nem az én világom.
Az
én világom gyönyörű, csodás.
Lelkem
nem mereng színes délibábon, -
Betölti
azt az örök látomás…
Az
én világom az isteni műnek
Legcsodásabb,
legszebb alkotása.
Más
az élete itt a virágnak, fűnek,
S
nincs a világon neki hasonmása.
Az
én világom tele van örömmel,
Ott
a boldogság viszi a szerepet.
Csodás
világát sugárözönnel
Ragyogja
be az örök szeretet.
Az
én világom: végtelenbe nyúlik.
Nincs
vége, nincs neki határa.
E
földi világ megégve elmúlik
Az
élő Isten egyetlen szavára…
Az
én világom nem múlik el soha,
Csak
szebbé lehet, ragyogóbbá válhat,
Az
én világom még nem volt mostoha
S
nem nyújtott csalódást senki fiának.
Az
én világom magasságba ível,
Oda
eljutni keskeny úton lehet.
Csak
az juthat el, aki kitart híven,
És
kit az élet Fejedelme vezet.
Az
én világom a lélek világa,
A
hit világának ragyogó szépsége.
E
csodás világnak egyetlen virága
Az
örök élet boldog reménysége.
Az
én világom, az Ő világa!
Hol
pálma leng és zölden hajt a cédrus,
E
szép világnak vezére s királya
Megváltóm:
a názáreti Jézus.
Somogyi
János.
Kitárulkozás
A
kitárulkozás is sokban segíthet,
ha
levedleni próbálom kígyó-bőröm; Imádságom
Úgy
nem tudlak szolgálni mint a szentek,
akik
előttem hozzád égbe mentek.
Mert
míg felettük ragyog a glória
én
nem vagyok csak bűnös ember fia.
Szavam
nem zeng, mint angyal hárfahúrja,
mit
visszaver az égbolt kék azúrja,
pacsirtaszóval
sohasem versenyez.
Dalom
csak emberi ajakról csergedez.
Szívem
nem zeng mint éjben az enyhe szél,
mely
dalról, csókról, fészekről beszél;
csak
zakatol mint ócska szerkezet,
mely
várja rég az szorgos mesterkezet.
Bennem
minden az örök emberi:
a
nyelv, a szív, az ész, mely keveri
életkártyáim
rikító lapjait,
hogy
kiszínezze a jövő napjait.
Bennem
minden emberi, csak Te nem,
Ki
teremtettél, édes Istenem!
Add,
hogy mire utam végére megyen,
mi
bennem emberi, krisztusi legyen.
Békefi
Pál
Új embert
A
Megváltó egy új embert akar.
Életét,
vérét adta ő oda.
Nem
méltók hamar elhaló dalok
felelni,
hogyha kérd a Golgota.
Az
én szívem hamar hevül, dobog,
magasra
csapó nagy lángokkal ég,
és
szárnyra kelnek zengő dallamok…
„Ő
meghalt értem!” - Ó, mind nem elég!
A
szív hevül, az ajkon dal fakad,
a
lélek kész, a test erőtelen,
hányszor
az ellené a győzelem…
Több,
több erőt, nem fénylő szavakat!
Kevesebb
dalt, több élő életet!
Olajjal
mindig újratöltött mécset!
Mit
érnek, jaj, a hamarhevülések,
mit
a dalok selymes, halk palástja,
ha
koldus, rongy életet takar?
A
Megváltó egy új embert akar!
Túrmezei
Erzsébet
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése