2012. augusztus 25., szombat



Az én világom

Ez a világ: nem az én világom.
Az én világom gyönyörű, csodás.
Lelkem nem mereng színes délibábon, -
Betölti azt az örök látomás…

Az én világom az isteni műnek
Legcsodásabb, legszebb alkotása.
Más az élete itt a virágnak, fűnek,
S nincs a világon neki hasonmása.

Az én világom tele van örömmel,
Ott a boldogság viszi a szerepet.
Csodás világát sugárözönnel
Ragyogja be az örök szeretet.

Az én világom: végtelenbe nyúlik.
Nincs vége, nincs neki határa.
E földi világ megégve elmúlik
Az élő Isten egyetlen szavára…

Az én világom nem múlik el soha,
Csak szebbé lehet, ragyogóbbá válhat,
Az én világom még nem volt mostoha
S nem nyújtott csalódást senki fiának.

Az én világom magasságba ível,
Oda eljutni keskeny úton lehet.
Csak az juthat el, aki kitart híven,
És kit az élet Fejedelme vezet.

Az én világom a lélek világa,
A hit világának ragyogó szépsége.
E csodás világnak egyetlen virága
Az örök élet boldog reménysége.

Az én világom, az Ő világa!
Hol pálma leng és zölden hajt a cédrus,
E szép világnak vezére s királya
Megváltóm: a názáreti Jézus.
            Somogyi János.




Kitárulkozás

A kitárulkozás is sokban segíthet,
ha levedleni próbálom kígyó-bőröm; Imádságom

Úgy nem tudlak szolgálni mint a szentek,
akik előttem hozzád égbe mentek.
Mert míg felettük ragyog a glória
én nem vagyok csak bűnös ember fia.

Szavam nem zeng, mint angyal hárfahúrja,
mit visszaver az égbolt kék azúrja,
pacsirtaszóval sohasem versenyez.
Dalom csak emberi ajakról csergedez.

Szívem nem zeng mint éjben az enyhe szél,
mely dalról, csókról, fészekről beszél;
csak zakatol mint ócska szerkezet,
mely várja rég az szorgos mesterkezet.

Bennem minden az örök emberi:
a nyelv, a szív, az ész, mely keveri
életkártyáim rikító lapjait,
hogy kiszínezze a jövő napjait.

Bennem minden emberi, csak Te nem,
Ki teremtettél, édes Istenem!
Add, hogy mire utam végére megyen,
mi bennem emberi, krisztusi legyen.
            Békefi Pál



Új embert            

A Megváltó egy új embert akar.
Életét, vérét adta ő oda.
Nem méltók hamar elhaló dalok
felelni, hogyha kérd a Golgota.

Az én szívem hamar hevül, dobog,
magasra csapó nagy lángokkal ég,
és szárnyra kelnek zengő dallamok…
„Ő meghalt értem!” - Ó, mind nem elég!

A szív hevül, az ajkon dal fakad,
a lélek kész, a test erőtelen,
hányszor az ellené a győzelem…
Több, több erőt, nem fénylő szavakat!

Kevesebb dalt, több élő életet!
Olajjal mindig újratöltött mécset!
Mit érnek, jaj, a hamarhevülések,
mit a dalok selymes, halk palástja,
ha koldus, rongy életet takar?
A Megváltó egy új embert akar!
            Túrmezei Erzsébet

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése