MAI IGE— augusztus – 7- 
„Mert ha hétszer elesik az igaz ,mégis fölkel!”Péld-24:16.v

Miért van az, hogy a kudarc egyeseket elpusztít, míg mások megerősödnek általa ? A titok talán az , hogy ők engedik, hogy a kudarc tanítójukká legyen, így vereségeiket tanulságos tapasztala- tokká alakítják. Wima Rudolph huszadikként  született egy huszonkét gyermekes elszegényedett családba Tennessee államban.

Négy évesen gyermekbénulást kapott, emiatt kilenc éves koráig 

Úgynevezett járógépet kellett viselnie. Tizenkét éves korában megpróbált bekerülni az iskola  kosárlabda csapatába, de elutasították. A következő évben mindennap gyakorolt, míg végül bejutott a csapatba. Egy napon egy főiskolai edző észrevette, és rábeszélte, hogy kosárlabda helyett válassza inkább a rövidtávfutást, és ő vállalja az edzést. Wilma kitartása újabb sikert hozott, ösztön- díjat nyert a Tennessee Egyetemre, ahol a pálya sztárja lett. 1960-ban bekerült az olimpiai csapatba. A 100 méteres futásban az akkori csúcstartó, a német Jutta Heine volt legnagyobb ellenfele. Ám Wilma győzött - majd a 200 méteres futásban megismételte győzelmét. Harmadik versenyszáma a 4x100 –as váltó volt, ahol ismét Juttával nézet szembe. A váltásnál,elejtette a stafétabotot,,így Jutta átvette a vezetést. De Wilma , akiben oly erős volt a soha –ne –add-fel lelkület, felvette a stafétát, és kétségbeesett hajszába kezdett.  Az utolsó néhány lépésnél utolérte a német futónőt, és megnyerte a harmadik aranyérmet is – többet, mint addig bármely sportolónő. Wilma később férjhez ment , gyermekei és unokái születtek, beutazva a világot a gyermekek ügyéért küzdve,saját életének történetével lelkesítetve őket. „ Tudatosítom bennük, - mondta – hogy bármit elérhetnek, ha hajlandók megdolgozni érte !

-,-,-,-,-,-,-,-,,-,

 

Az ároni áldás 4Mózes 6,22–27

Isten meg akarja áldani az embereket. Divatos napjainkban is a „prosperitás

teológiája”, tudniillik, hogy ha Istent szereted, akkor nagyon gazdag leszel,

vagy éppen nem leszel beteg. Ha e „jelek” nem észlelhetők életeden,

akkor biztos, hogy titkolt bűneid vannak, és nem vagy kedves Isten előtt.

Tudjuk, hogy soha nem leszünk Isten szemében „méltók” arra, hogy szent

jelenlétébe léphessünk, vagy szövetségében részesüljünk. Az ő ajándéka a

hit, melyen keresztül Istent Atyánknak nevezhetjük. Istenünk használni

akarja gyermekeit arra is, hogy másokat megáldjon. Nemcsak egy pohár víz

az ő nevében, és egyéb diakóniai szolgálatok, hanem lelki áldások továbbítása is a feladatunk. Isten buzdít, és adja az áldó szavakat. „Így szóljanak nevemben

Izrael fiaihoz, és én megáldom őket.” (27. v.) Isten munkáját követően embereket áldunk meg. Nagyon elhanyagolt szolgálati területnek látom ezt a gyülekezeteinkben. Egyszer egy édesapa mondta, hogy éppen alvó, beteg

kisfiáért úgy érezte, hogy kézrátétellel kellene imádkoznia, de nem mert.

Agyába villant, hogy nem lelkipásztor (vajon csak lelkipásztor imádkozhat

kézrátétellel?), azt is tudta, hogy nem avatott (csak avatottak kérhetnek áldást, gyógyulást?). Beszélgetésünkben rájött, hogy mint édesapa, a család

papja, teljes jogon imádkozhat gyermekéért kézrátétellel, kérhet gyógyulást, áldást, testi-lelki egészséges fejlődést gyermekei életére. A Szentírásban több helyen találunk különböző rokoni vagy egyházi kapcsolatban lévő embereket, akiket Isten indított, hogy mondjanak áldást másokra. Egy barát, aki pap is volt közben (1Móz 14,18–19), édesapa (Zsid 11,20), nagyapa (Zsid 11,21), és természetesen Jézus Krisztus is, amikor gyermekeket vittek elé (Mk 10,16). Isten embereinek felkészülteknek, tisztáknak kell lenniük e szolgálat végzése közben. Lássuk meg, hogy akiket megáldanak, azoknak az élete javul, fejlődik, Isten megáldja őket, és áldássá lesznek a környezetükre is! Gondoljunk Ábrahámra, Jákobra: „és áldást nyer általad meg utódod által a föld minden nemzetsége”

(1Móz 28,14). Ha ez nem volna elegendő, hadd idézzem Pétert: „hanem

ellenkezőleg: mondjatok áldást, hiszen arra hívattatok el, hogy áldást örököljetek” (1Pt 3,9). Áldására vagyunk-e környezetünknek? Észrevenné a világ, ha elmennének a hívők? Az nem áldás, ha üres szavakat szajkózunk, kiüresedett formulákkal köszöntjük egymást, vagy hónunk alá kapjuk legnagyobb Bibliánkat,de a szívünk, szavaink pengő érchez hasonló, fájdalmas zajkeltők csupán. Nyugodjon meg rajtunk Isten áldása, és védjen minket, adja jelenlétét és a tőle jövő igazi békességet.