MIRE VAN SZÜKSÉGE JÉZUS

TANÍTVÁNYÁNAK?  

Tiszta szemre, úgy nézni és úgy látni,

Ahogyan Isten látja a világot.

Benne már az új teremtést csodálni,

Mit igéjével elrejtetten alkot.

Nyitott szívre: szeretni, átölelni

Világunk, mint Isten öleli át…

Mint Ő, mást elfogadni, felemelni…

Megbocsátani, mint Ő megbocsát.

Mesterükre! Egyedül Ő adhatja

a nyitott szemet, szívet,

alázatot, erőt a szolgálatra…

s gyümölcsöt teremni csak így lehet.

Túrmezei Erzsébet

ÓHAJOM  

Szeretném, ha nagy fa  lennék

a kertedben, Istenem,

ágaimmal, betakarnám

aki fáradt, védtelen.

Világítani szeretnék a

sötét ösvényeken,

aki eltévedt, veszélytől

talán meg is menthetem.

Ha neked szolgálok, Uram,

célomat elérhetem:

másokat boldoggá tenni

segíts engem, Istenem. 

    Stefura Erzsébet

Mint a havasok…           

Úgy van! – ragyogni mindig csöndesen,

tisztán Téged tükrözni, Istenem,

és szótlanul is rólad vallani,

nem hallgatózva, hall-é valaki…

E hegyek csúcsa szinte égig ér.

Mind feléd tör, mert rád lelni remél.

A szívem én is Hozzád emelem,

szent eged felé fordítom fejem.

Csak Téged látni vágyom szüntelen,

bár bölcsességed föl nem érhetem…

Mint a havasok hóba öltözött

magánya fent a csúf felhők fölött:

így kell nekem megállnom, Uram,

minden mocsok fölött, szent-szótalan;

kiemelkedni büszkén, boldogan,

míg lenn a szennyes ár vadul rohan.

Mint a hófödte csúcsok: állanak;

hadd éljek Benned, Érted, Általad.

    Gerzsenyi Sándor