Lázadás az Úr ellen 4Mózes 16,1–17

Szomorú eseménnyel folytatódik Izrael pusztai vándorlásának története.

Kórah, Dátán, Abirám és Ón összefogva, 250 ember élén fellázadtak Mózes

és a papok tekintélye ellen. A lázadásnak két célja volt: Kórah a lévita szolgála mellé a papit is szerette volna megszerezni (10. v.), Dátán és Abirám pedig elégedetlenek voltak Mózes vezetésével, mivel nem vitte be őket a tejjel és mézzel folyó földre (13. v.). Lázadásuk Isten ellen irányuló cselekedet volt: „bizony az Úr ellen fogtatok össze” – mondta Mózes a lázadók csoportjának.

Isten ellen lázadni nagyon veszélyes dolog, mégis azt látjuk, hogy a népek

tombolnak és a világ fiai az Úr ellen tanácskoznak. Nem akarnak az Isten

útján járni és az ő szolgáinak engedelmeskedni. Úgy tekintik ezeket, mint

láncokat, amiket szét kell szaggatni. Isten kineveti és kigúnyolja, büntetése

pedig utoléri őket (Zsolt 2).

Alázzuk meg magunkat Isten hatalmas keze alatt (1Pt 5,6), és ismerjük el

az ő hatalmát (Zsolt 103,3)! Legyünk készen elfogadni az ő kezéből a jót és a rosszat is egyaránt (Jób 2,10), tudva, hogy minden a mi javunkra szolgál

(Róm 8,28)!

-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,,-,-

Fehér lelkek

Vannak még hófehér lelkek,

akikre nem tapad a sár,

Mintha nem is itt lenn élnének,

szinte nem is földiek már.

Közöttünk szállnak, lebegnek,

csillogva, mint a hópehely,

És akárhová betévednek,

tiszta és szent lesz a hely.

A földi élet sok szennyétől

semmi nem tapad reájuk,

Mintha titokban angyalkezek

vigyáznák fehér ruhájuk.

Csodálattal nézek rájuk.

Fehérségük azt hirdeti,

hogy van egy szebb, tisztább világ,

ragyogó, égi, isteni’!

E rút, kavargó világban

engem csak az vígasztal már,

Hogy vannak még hófehér lelkek,

akikre nem tapad a sár.

            Oláh Lajosné, 1950. 

„Ige és élet” kötetből,

Mosoly

Ha szíved tiszta belül,

arcodra szent mosoly terül.

S mint  napsugár az ablakon

láthatod azt az arcokon.

Hol Jézus szent mosolyt fakaszt,

a halál sem törli le azt.

Mert a mosolya tiszta, szent,