Hogyan nyílt meg a szemed? János 9,8–12

Jézus szombatnapon meggyógyít egy születése óta vak embert (Jn 9). Itt

sem olvasunk barátokról, akik hozták volna őt Jézushoz, még arról sem,

hogy ő kifejezte volna óhaját arra nézve, hogy szeretne meggyógyulni. Jézus  egyszerűen meggyógyítja, hogy nyilvánvalóvá legyenek rajta Isten cselekedetei (3. v.). Ismerősei és a vallási vezetők megdöbbennek, és nem tudják, mit gondoljanak.

Érdeklődve kérdezik a vak embert: „hogyan nyílt meg a szemed?”

 Erre válaszolva elmondja, hogy milyen módon gyógyította meg Jézus (11. és 15. v.). Válasza nem volt kielégítő, ezért szüleit is megkérdezik, akik félelmükben nem adnak őszinte választ. Amikor a farizeusok tovább faggatják, nagyon röviden, frappánsan fogalmazza meg a válaszát: „Egyet tudok: bár vak voltam, most látok” (25b v.).

Ez egy nagyon jó válasz, ami a gyógyulás bizonyosságát fejezi ki. Nekünk

is ilyen bizonyosságra van szükségünk, ami az Istenhez való tartozásunkat

illeti: „Az övé vagyok, gyermeke vagyok. Gondot visel rólam az Úr,

mert övé vagyok”

-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-

Vágyol-e ma tiszta lenni?

Vágyol-e ma tiszta lenni,

tisztább, mint a hattyú tolla,

megfürödve égi tóban

gyermekséged visszavenni?

Vágyol-e ma újjá lenni?

Golgotán egy élő „tó” van,

dárda szúrta azt a forrást...

bánatodra ád megoldást,

fáradt szív, ha fürdöl abban.

Éltetője Golgotán van.

Hallod-e a drága hívást;

újjá válhat még az élted.

Lám, az Isten adta érted

szent Fiát, ó, nézd az Írást,

Tőle vedd ma ezt a hívást!

Én e „tóra” rátaláltam.

Isten értem földre szállott.

Jézus Krisztus legyen áldott;

Vére által újjá váltam.

Áldom Őt, hogy megtaláltam.

Mike Károly (Gabonasors, 85.old)

ELÉ MEGYEK  

A hó csendben lebben, nagy lepke-pelyhekben  

s mindent belep… Fehér lett a sivár,

élettelen határ, erdő, berek.

Meddig a szem elér, minden tiszta fehér,

de ott maradt (eltakarva igaz)

a szenny, a sár, a gaz a hó alatt.

Vastagon hull reám, csupa hó a ruhám

köröskörül. Ím most hólepetten

én is fehér lettem!...De csak kívül!

Jön már, Kinek vére megmos hófehérre,

elé megyek. Szívem trónjára ül,

hogy Általa belültiszta legyek.

Bódás János,1982